AHOV� TARTOZOM…

C�m: Ahov� tartozom…

�rta: Marlenem

Lektor: Tommy

Visszajelz�s: banana01@freemail.hu

Kateg�ria: dr�ma, de Happy End-del v�gz�dik :-)

R�vid tartalom: Remusszal olyan dolog t�rt�nik, ami az eg�sz �let�t gy�keresen megv�ltoztatja…

Jogok: Az eny�mek (meg JKR-�… … …)

Meg�r�s d�tuma: 2004. febru�r 8.

Megjegyz�s: A t�rt�net tal�n �sszecsapottnak l�tszik… Sokkal tragikusabban �s hosszabban akartam kifejteni a t�rt�nteket, de h�t �gy siker�lt. Most m�r ink�bb nem v�ltoztatok rajta, mert csak elrontan�m az eg�szet – mindig ez t�rt�nik. Sz�val a kritik�kat �r�mmel v�rom az e-mail c�memre…

~*~*~*~

-         Mama! Papa! – ki�ltotta egy kisfi� a s�t�t szob�ban. – MAMA!

A kisfi� s�rni kezdett. Nem lehetett t�bb n�gy �vesn�l. Helyes gyerek volt. Borosty�nsz�nhez hasonl� szemei k�nnybe l�badtak. Az �gy�n �lt �s remegett, mint a  ny�rfalev�l.

-         MAMA! – ki�ltotta ism�t, k�ts�gbeesve. Takar�j�t er�sen mag�hoz szor�totta, arc�ra retteg�s �lt ki.

Ekkor kiny�lt a szoba ajtaja, �s egy fiatal asszony sietett be rajta.

-         Mi baj, kicsim? – k�rdezte agg�dva. – Nyugodj meg…

-         Mama, f�lek! – ki�ltotta a kisfi�. – Mama, nagyon f�lek! Nem akarok egyed�l maradni!

-         J�l van kicsim, nyugodj meg… Itt vagyok… Vigy�zok r�d.

A n� mag�hoz �lelte a kisfi�t.

-         Nyugodj meg, Remus dr�g�m…

-         Rosszat �lmodtam, mami! – zokogta a kisfi�. – B�ntott. Egy nagy-nagy kutya b�ntott!

-         Csss… Ne s�rj kicsim… Aludj sz�pen. Ez csak egy �lom volt… Egy buta kis �lom…

-         De a kutya megint b�ntani fog!

Az asszony nem tudta, mit tegyen. Nem k�nny� elmagyar�zni egy n�gy�ves kisfi�nak, hogy az �lom nem a val�s�g. S azt m�g nehezebb meg�rtetni vele, hogy a val�s�g csak �lom… �s neki ezt kellett tennie.

            Ugyanis Remus r�m�lmai nem k�z�ns�ges �lmok voltak – a j�vend�t mondt�k meg. A kisfi�nak k�l�nleges j�vend�mond� k�pess�ge volt…

            A fiatal n� megrezzent. Ha egy kutya val�ban b�ntani mern� a fi�t, abba � belepusztulna…

-         Aludj sz�pen, Remus… Nincs semmi baj…

Ringatni kezdte a kisfi�t. �rezte, amint megnyugszik, �s miut�n elszenderedett, �vatosan visszafektette az �gy�ba �s betakargatta.

~*~

Pontosan egy �v telt el az�ta a r�mes �lom �ta. A Lupin csal�d a hegyekbe ment nyaralni.

-         Hol a h�zunk? Hol a h�zunk? – �nekelte izgatottan Remus, mik�zben k�rbe-k�rbe forgott a hatalmas t�bor recepci�s h�za el�tt.

-         Papa mindj�rt megmutatja – mosolygott a fiatal n�, az anyja.

Ekkor egy f�rfi l�pett ki a h�zik�b�l, mely el�tt �lltak.

-         Nos, Brian? – k�rdezte a n�.

-         Erre gyertek, Mary dr�g�m.

A f�rfi elindult egy v�kony kis �sv�nyen a f�k k�z�tt. Remus boldogan ugr�lva haladt mellette. Mary mosolyogva k�vette �ket.

-         Mikor �r�nk oda? – k�rdezte percenk�nt a kisfi�.

-         Ott van, n�zd csak! – ki�ltott f�l vid�man Brian �s az erd� k�zep�n �ll� h�zra mutatott.

A kunyh� egy kis tiszt�son �llt. Nem volt nagy, de nekik �ppen megfelelt.

-         Fah�z! Juj, de j�! – ki�ltotta Remus. – Menj�nk be, mama!

A kisfi� megragadta �desanyja kez�t �s h�zni kezdte a h�z fel�.

-         Nem vagyunk t�l messze a recepci�t�l? – k�rdezte agg�dva az asszony. – Mi lesz, ha megbetegszik valaki, vagy megs�r�l�nk?

-         Ugyan m�r, Mary dr�g�m, gondolod, hogy itt akkora vesz�lyben lenn�nk? Vigy�znak r�nk, ne agg�dj.

Remus boldogan t�pte f�l a kunyh� ajtaj�t. Berohant �s mindent gyorsan megn�zett mag�nak.

-         Ezt n�zd papa! Csak k�t �gy van! Te hol fogsz aludni?

-         Majd m�g megl�tjuk…

-         Csak l�ss�tok meg gyorsan, mert mindj�rt este van!

Brian �s Mary egym�sra mosolyogtak, azt�n �k is bel�ptek a kis kunyh�ba. Meggy�jtott�k a l�mp�sokat �s k�r�ln�ztek.

            D�lut�n elmentek s�t�lni az erd�be. Remus nagyon �lvezte a term�szetet. Egy hatalmas csokor vir�got szedett, amit boldogan ny�jtott �t �desanyj�nak.

            Este szalonn�t s�t�ttek. Remus seg�tett �desapj�nak t�zel�t keresni. Mikor m�r teljesen bes�t�tedett, megtal�lt�k a h�zt�l k�r�lbel�l sz�z m�terre l�v� t�zgy�jt� helyet. Brian meggy�jtotta a t�zel�t, Mary �s Remus pedig ny�rsakat k�sz�tettek.

            Remus eg�sz este nevetett �s apja mellett �lve egym�s ut�n habzsolta a szalonnazs�ros kenyeret.

-         Mondj egy mes�t, papi! – sz�lalt meg hirtelen Remus.

Brian letette a t�ny�rj�t �s az �l�be �ltette fi�t.

-         Milyen mes�t mondjak? – k�rdezte.

-         Sz�p mes�t! – ki�ltotta Remus. – Nagyon sz�pet!

Mary elmosolyodott, �s le�lt mell�j�k.

-         Gyer�nk, mondj egy mes�t, papi! – mondta mosolyogva.

-         Egyszer volt, hol nem volt egysz… - a f�rfi hirtelen elhallgatott.

-         Mi a baj? – k�rdezte Mary.

-         Mintha hallottam volna valamit.

Mindannyian elhallgattak. Remus is meg�rezte, hogy valami baj van, mert nyugton maradt.

            Hirtelen megreccsent a f�k k�z�tt egy �g. Mary elkapta Brian kez�t. A s�t�t miatt azonban nem l�ttak be rengetegbe. Ism�t megreccsent egy �g, �m ez�ttal m�r morg�s is t�rsult hozz�.

-         Maradjatok cs�ndben – suttogta Brian, �s mag�hoz szor�totta Remust.

-         Farkas? – suttogta riadtan Mary.

-         Nem hinn�m. Azok nem mernek a t�z k�zel�be j�nni.

Ekkor valami megcsillant a f�k k�z�tt – egy szemp�r. Hatalmas, v�r�s szemek voltak. Mary halkan felsikoltott.

-         Csss!

Hatalmas, hangos, vel�tr�z� �v�lt�s hangzott f�l, majd valami hirtelen kiugrott a f�k k�z�l.

-         V�rfarkas! – ord�totta Brian.

Az �llat egyenesen fel�j�k rohant. A f�rfi �tadta feles�g�nek Remust �s p�lc�t r�ntott.

-         Fuss, Mary! Indulj! H�vj seg�ts�get!

Az asszony Remust szorosan mag�hoz �lelve rohanni kezdett az inform�ci�s h�z fel�.

            Remus, aki eddig egy sz�t sem sz�lt, h�rtelen fels�rt.

-         A kutya, mami! A kutya! A kutya! J�n a kutya, amir�l �lmodtam!

-         Csss, Remus, maradj cs�ndben… - zih�lta az asszony.

Csak rem�lni merte, hogy Brian kitart egyed�l egy hatalmas, kifejlett v�rfarkassal szemben. M�g most is maga el�tt l�tta a v�rv�r�s szemeket, a hatalmas, v�rt�l csatakos, barna bund�t, �s az �ri�si, er�s mancsokat, melyeknek a v�g�n legal�bb t�z centis karmok villantak meg minden mozdulatn�l. Valahol messze m�g�tt�k felhangzott Brian k�ts�gbeesett hangja.

-         Siess Mary! Ut�natok ment!

Most m�r az asszony is zokogott.

-         J�n a kutya! J�n a kutya! – Remus k�nnyekben t�rt ki.

Mary hallotta maga m�g�tt a hatalmas mancsok gyors, tompa puffan�s�t, �s a d�h�s morg�st.

-         Seg�ts�g! – ord�totta a n�. – SEG�TS�G!

Valahol el�tte az �sv�ny v�g�n kuty�k ugat�sa hangzott f�l, majd n�h�ny l�mp�s is kigyulladt.

-         SEG�TS�G! V�RFARKAS! – �v�lt�tte m�g hangosabban. – MENTS�K MEG A FIAMAT!

A vad�llat hirtelen el�j�k v�gott �s megtorpant. T�mad��ll�sba helyezkedett, majd ugrott.

-         REMUS! – ki�ltotta az asszony.

Egy hatalmas, v�res ny�lt�l cs�p�g� �lkapocs megragadta a kisfi� karj�t. Mary l�tta, amint a t�z centis, t�hegyes fogak belem�lyednek fia h�s�ba.

-         REMUS!

Z�ld f�ny t�lt�tte be az eg�sz erd�t… Egy pillanattal k�s�bb a v�rfarkas a f�ldre roskadt �s nem mozdult t�bbet. Remus mellette fek�dt. Nem volt eszm�let�n�l. Karja m�g mindig a vad�llat sz�j�ban volt.

-         REMUS! – ord�totta a n�. – Kisfiam! Kisfiam!

Mary leroskadt �jult fia mell�. Eluralkodott rajta a k�ts�gbees�s, �s hangosan zokogni kezdett.

            Ekkor l�bdobog�sok hangzottak f�l �s h�rom f�rfi jelent meg k�r�l�tte. Az egyik�k mag�hoz vette Remust, a m�sik kett� pedig a v�rfarkast vette szem�gyre.

-         Hatalmas… - suttogta az egyik. – Legal�bb k�t m�teres. Ekkor�t m�g sohasem l�ttam.

-         M�g sz�p! A legmagasabb v�rfarkas, melyr�l a m�gusok tudtak, sz�znyolcvann�gy centis!

Mary meg se hallotta besz�lget�s�ket. Csak a fia �rdekelte.

-         Mi t�rt�nt vele? Gy�gy�ts�k meg! GY�GY�TS�K MEG!

K�zvetlen�l a h�ta m�g�tt megreccsent egy �g. Az asszony er�sen �sszerezzent.

-         Csak �n vagyok… - zih�lta egy f�rfi hangja a h�ta m�g�tt – Brian hangja.

-         Megharapta, Brian! MEGHARAPTA! – Mary hangja hiszt�rikus volt.

A f�rfi leguggolt mell�. Ruh�i cafatokban l�gtak rajta, de �gy t�nt, nem s�r�lt meg k�l�n�sebben.

-         Nem tudtam meg�ll�tani… - suttogta.

-         H�lgyem… - sz�lalt meg az egyik f�rfi. – A fi�nak s�rg�s ell�t�sra van sz�ks�ge…

-         �N IS TUDOM!  - csattant f�l az asszony. – CSIN�LJANAK M�R VALAMIT!

Ism�t zokogni kezdett �s Brian nyak�ba vetette mag�t.

-         Az �n hib�m… - suttogta. – Az �n hib�m…

Az egyik f�rfi �vatosan f�lemelte Remust, betakargatta a dzsekij�vel, �s elrohant vele a gyeng�lked� fel�.

~*~

K�t �v m�lva Remus egyed�l �lt a h�zuk el�tti l�pcs�n �s az utca k�zep�n vid�man j�tszadoz� vele egykor� fi�kat n�zte. Labd�ztak. Hirtelen fel�llt �s elindult fel�j�k.

-         Be�llhatok? – k�rdezte rem�nykedve.

-         Meghibbant�l? – pir�tott r� az egyik sr�c. – Majd pont veled fogunk j�tszani, mi? Egy v�rfarkassal?

Remus szemei megteltek k�nnyel �s visszaroskadt a h�za el�tti l�pcs�re. Nem most utas�tott�k �t el�sz�r vissza. Mi�ta v�rfarkass� v�lt, egyetlen bar�tja se volt. Nem engedt�k maguk k�z� a t�bbiek, cs�folt�k �s kinevett�k �t. Kik�z�s�tett�k… Hihetetlen�l egyed�l �rezte mag�t. �gy �rezte, neki soha t�bb� nem lesznek bar�tai. Hogy soha t�bb� nem fog mosolyogni… Nevetni…

            Az elm�lt k�t �vben egyszer se h�z�dott mosolyra a sz�ja. Nagyon kor�n, �t �vesen meg kellett tanulnia, milyen feln�ttnek lenni. �s nem omlott �ssze a teher alatt. Kih�zott h�ttal t�rt minden atrocit�st, megvet�st �s elutas�t�st. Az iskol�ba m�r beiratkozni se engedt�k. �rni, olvasni, �s sz�molni otthon, az �desapj�t�l tanult meg, �s nagyon j�l ment neki…

            Lassan el is felejtette, milyen gyereknek lenni, milyen a vid�m, kalandokkal teli �let… Neki csak egy kaland jutott. Egy sz�rny�, v�gzetes kaland, melyet nem lehet elker�lni, �s amit minden holdt�ltekor v�gig kell csin�lnia. Gy�l�lte ezt az �letet. Gy�l�lt v�rfarkasnak lenni…

            Az �talakul�sa el�tt a sz�lei mindig lementek vele a vid�ki birtokukra, melyet mindenf�le v�d�b�b�jjal sz�rtak tele, hogy rajtuk k�v�l senki m�s ne tudjon bel�pni a ter�let�kre – hogy Remus nehogy k�rt tegyen b�rkiben is. B�r �tv�ltoz�sai ut�n k�ly�kfarkask�nt bolyongott a t�parton �s az azt k�r�lvev� erd�ben, �s harap�sa m�g nem volt olyan s�lyos, mint egy kifejlett v�rfarkas�, komoly s�r�l�seket tudott okozni b�rkinek.

~*~

N�gy �v m�lva a Roxfort Expresszen azt�n az eg�sz �lete gy�keresen megv�ltozott.

-         Szia! – mondta egy alacsony, fekete, k�cos haj� fi� a kup�j�nak ajtaj�ban. – Nem baj, ha be�l�nk hozz�d? Minden f�lke tele van, �s semmi kedv�nk Malfoyjal �s egy ember m�ret� denev�rrel egy f�lk�ben utazni.

Remus meglepetten b�lintott. M�r el�re eltervezte mag�nyos roxforti �let�t. Soha nem gondolta, hogy lesz valaki, aki sz�ba fog �llni vele – f�leg nem ilyen hamar, m�g azel�tt, hogy ak�r a suliba meg�rkezett volna.

-         Persze! – mondta felcsillan� szemekkel.

-         K�sz – sz�lalt meg a m�sik, magasabb, szint�n fekete haj� fi�. – Az �let�nket mentetted meg. Ismered Malfoyt?

Remus megr�zta a fej�t.

            A k�t fi� mosolyogva �lt le vele szembe.

-         Ja! - mondta a magasabb fi�. – �n Sirius vagyok. � pedig James.

-         Remus a nevem.

-         Te egyed�l �rkezt�l ide? – k�rdezte James.

-         Aha – b�lintott Remus.

-         Mugli sz�let�s� vagy? – tette fel az �jabb k�rd�st Sirius.

-         Nem – felelte a fi�. – �n is var�zsl�k k�z�tt �lek. Sok velem egykor� fi� van a szomsz�dunkban, de �k nem roxfortosok lettek. K�lf�ldi iskol�kban tanulnak tov�bb.

Nagyon boldog volt, hogy k�t bar�tot is siker�lt szereznie mag�nak. M�r most eld�nt�tte, hogy nem fog nekik sz�lni a mil�t�r�l. Egyenl�re m�g nem. El�sz�r meg kell ismernie �ket. �s majd csak akkor sz�l nekik, ha �gy �rzi, nem fognak emiatt elfordulni t�le – mint a t�bbiek.

            Ekkor ism�t kiny�lt a f�lk�j�k ajtaja.

-         �h… hello – cincogta egy nagyon alacsony, t�mzsi fi�. – Peter vagyok. Bej�hetek?

-         Persze – b�lintott Remus.

�s ekkor, hat �v ut�n el�sz�r, v�gre elmosolyodott.

~* V�GE *~