BEAVAT�SI CEREM�NIA - HARRY

C�m: Beavat�si cerem�nia

�rta: Marlenem

Kateg�ria: Dr�ma

Korhat�r: �n nem szabn�k neki, d�ntse el mindenki maga, hogy v�gig tud-e olvasni egy olyan jelenetet, ahol Harry a k�nok k�nj�t �llja ki

�rtam: 2004. febru�r 14-�n

Megjegyz�s 1: B�r Valentin-napon �rtam, nem lett szerelmes, kedves, vid�m, Happy End-del v�gzõdõ.

Megjegyz�s 2: Egy csom� dolgot pofonegyszerûen el lehetett volna int�zni a novella t�rt�net�ben, de szerintem nem baj, ha egy novella bonyolult, �s kegyetlen.

~*~*~*~

Kar�csony van. Alig maradtak di�kok a Roxfortban. Az eg�sz iskol�t �tlengi a kar�csonyi hangulat. Flitwick professzor gy�ny�r�en feld�sz�tette a nagyteremben a fenyõf�kat. Mindegyiken arany- �s ez�std�szek pomp�znak �s gyerty�k ezreinek finom illata j�rja �t az �don falakat, a folyos�kon a festm�nyek f�l� pedig sz�nes kar�csonyi szalagok ker�ltek.

Mindenki boldog, egyed�l �n szomorkodom. �n vagyok az egyetlen, aki a Griffend�lbõl itt maradt. Dumbledore tett r�la, hogy mindenki m�s hazamenjen. M�g Ronnak �s Hermion�nak se engedte meg, hogy maradjanak. Azt mondja, csak h�tr�ltatn�nak, �s megingatn�nak engem. Pedig sz�ks�gem van r�juk!

Hatalmas feladat el� n�zek, melyre n�gy h�napom volt felk�sz�lni. Ma este kell v�grehajtanom munk�mat. Le kell buktatnom a hal�lfal�kat, �s k�zre kell adnom Voldemortot. Dumbledore-nak erre pomp�s �tlete t�madt. El kell j�tszanom, hogy csal�dtam benne �s a Fõnix Rendj�ben, �s hogy Voldemortn�l keresek vigaszt. M�sk�pp fogalmazva: elj�tszom, hogy hal�lfal� akarok lenni.

Nagyon kock�zatos feladatot kell v�grehajtanom. El�g egy ici-pici hiba, p�r m�sodperces k�s�s, �s nekem annyi – t�nyleg hal�lfal�v� v�lok.

Sz�val most itt �l�k a Mardek�rosok klubhelyis�g�ben, �s Draco Malfoyra v�rok. Õ fog elvinni Voldemorthoz. H�napokig kellett szervezkednem, mire v�gre siker�lt elhitetnem vele, hogy t�nyleg hal�lfal� akarok lenni. A kedv��rt m�g Ronnal �s Hermion�val is l�tv�nyosan “�sszevesztem”, hogy higgyen nekem. �s �me, el�rtem c�lomat: mindj�rt indulunk a beavat�somra.

Mrs Weasley persze foggal-k�r�mmel v�dett. M�g Dumbledore-ral is szembe sz�llt. A fej�hez v�gta, hogy velem nem t�rõdik, hogy b�rmi �ron v�ghez akarja vinni a c�lj�t, �s nem �rdekli, hogy ez ak�r egy tizenh�t �ves fi� �let�be ker�lhet… �n szem�ly szerint egyet�rtek Mrs Weasleyvel. �n se p�rtolom az �tlet�t, viszont legal�bb bel�tom, hogy ez az egyetlen lehetõs�g�nk legyõzni Voldemortot. Elj�tszom elõtte a megb�ntott, csal�dott szerencs�tlent, �s pont mielõtt r�m rakn�k a S�t�t Jegyet, a Rend csapata r�juk t�mad.

Persze Dumbledore is sokat szervezkedett. Mindenekelõtt felk�rte Pitont, hogy pr�b�ljon mindent kinyomozni a tal�lkoz� helysz�n�rõl, �s idõpontj�r�l… Amint Draco elindul velem, �s meg�rkez�nk a tal�lkoz� helysz�n�re, Dumbledore riasztja a Sirius h�z�ban �sszegyûlt Rend-tagokat, �s azon nyomban indulnak ut�nam. A s�t�tben megv�rj�k a megfelelõ pillanatot, �s r�nk rontanak.

Am�g nem �rnek oda, Piton fog vigy�zni r�m. Ha net�n elk�sn�nek, vagy valami m�sk�pp zajlana, mint ahogy kellene, �rtes�ti Dumbledore-t. De megv�deni nem v�dhet meg, mert akkor nem csak �n, hanem � is leleplezõdik. �s akkor mindketten meghalunk.

Nem tudom, mikor akar Malfoy v�gre elindulni velem. Percrõl percre idegesebb vagyok. Bevallom, rettegek att�l, ami esetlegesen t�rt�nhet velem. Ism�t, imm�r ezredszer ism�tlem �t magamban a t�rt�netet, amit elõ kell adnom abban az esetben, ha Voldemort megk�rdezi tõlem, mi�rt akarok hal�lfal� lenni.

Dumbledore szerint nem fog visszautas�tani. Kellek neki. Tudja, hogy ha ellene vagyok, akkor hatalmas vesz�lyben van. Viszont, ha �t�llok az õ oldal�ra, az eg�sz vil�got az uralma al� hajthatja… Nagyon j�l kell j�tszanom a szerepemet, ha nem akarom, hogy b�rki r�j�jj�n, hogy csak kamu az eg�sz.

Draco Malfoy szeptember �ta tagja a hal�lfal�k t�rsas�g�nak. Õ maga mondta el nekem egyik este, mikor besz�lgett�nk. Milyen furcsa… Besz�lgettem Malfoyjal. Soha nem gondoltam, hogy ez megt�rt�nhet… Eg�sz j�fej volt. �gy �rtem, nem volt a hangj�ban az a len�zõ, f�l�nyes modor, flegma st�lus, amit m�r megszoktam, �s vontatottan se besz�lt. Azt hiszem, eg�sz j�l megvoltunk… Ron f�lt�kenykedett is r� eleget. Alig b�rtam elmagyar�zni neki, hogy csak az�rt vagyok vele t�bbet, mint a saj�t bar�taimmal, mert “csal�dtam benn�k, �s n�la, Malfoyn�l keresek vigaszt…”.

Hirtelen felt�rul az egyik kõfal, �s Draco Malfoy l�p be a klubhelyis�gbe.

- K�szen �llsz? – k�rdezi.

B�lintok. Pedig nem. Egy�ltal�n nem �llok k�szen.

- Nyugodj meg – mondja nekem. – Ha a Nagy�r �szreveszi, hogy ideges vagy, meg se fog hallgatni t�ged, hanem… �rted, ugye?

Persze! Persze hogy �rtem! Ha f�lek, meghalok! Pofonegyszerû!

- Kital�ltad, mit adsz z�logba Neki?

Ism�t b�lintok. Hangok m�r r�g nem j�nnek ki a torkomon. Csak azt rem�lem, Voldemort elõtt megered a nyelvem.

- Minden hal�lfal� ott lesz. A Nagy�r k�l�nleges b�n�sm�dban akar r�szes�teni t�ged.

- Milyen kedves… - szor�tom ki fogaim k�z�tt.

Mintha Malfoy sz�ja mosolyra h�z�dna. De lehet, hogy csak k�pzelõd�m, mert sz�nalmat �s sajn�latot �s felfedezek az arc�n.

- Akkor induljunk.

�jabb b�lint�s. Fel�llok a karossz�kbõl, melyben eddig �ltem, �s mely eddig oly k�nyelmes volt, mint m�g semmi m�s – annak ellen�re, hogy k�gy�bõr-huzat bor�tja, �s j�ghideg…

- Nem hozod a z�logot?

- De – felelem. – Csak… Egy titkot �rulok el neki…

- Oh!

Dumbledore tal�lta ki a z�logomat: ki kell adnom a Grimmauld t�r 12-t. F�j a sz�vem, hogy ezt meg kell tennem, hiszen ez Sirius h�za, r�ad�sul a Fõnix Rendj�nek fõhadisz�ll�sa. Ezzel egy�tt Remus �j otthona is…

A Rend-tagok persze m�r napokkal elõbb kik�lt�ztek. Siport is el kellett vinni onnan. Meg persze a festm�nyeket. Nem kock�ztathatunk – mi lesz, ha b�rmit kifecsegnek a Rendrõl? Fred �s George j� nagy kupit csin�ltak – nagyon �lvezt�k a dolgot -, hogy �gy tûnj�n, kapkodva hagyt�k el a h�zat.

Kil�p�nk a klubhelyis�g ajtaj�n. Megborzongok. A folyos�n melegebb van, mint a teremben, ahonnan j�v�k…

Pr�b�lok megnyugodni. Dumbledore tudja, hogy hov� megyek. Nem fogja hagyni, hogy b�ntsanak. Minden rendben lesz.

- Harry – sz�lal meg hirtelen Malfoy. – Ne pr�b�lj majd v�dekezni.

- Tess�k? – k�rdezek vissza d�bbenten.

- Csak figyelmeztetlek. Ha hagyod magad, nem fog annyira f�jni. T�bbet azonban nem mondhatok.

Mit jelenthet mindez? Mirõl besz�l Malfoy? Mit kell ma este kib�rnom? Se Piton, se Dumbledore nem mondott errõl semmit.

- Hov� megy�nk? – k�rdezem. Hallom a saj�t hangomban csend�lõ f�lelmet.

- Tudsz hoppan�lni? – k�rdez vissza Malfoy.

B�lintok.

- Akkor csak az iskolai birtokon k�v�lre. Az iskol�n bel�l nem lehet se hoppan�lni, se dehoppan�lni… �s nyugodj meg… A saj�t �rdekedben.

�n viszont nem tudok megnyugodni. Hogy is k�rheti ezt tõlem b�rki is?!

- �s ha Dumbledore megl�t minket? – k�rdezem m�g mindig riadtan.

A j�t�k csak most kezdõdik. Hadd l�ssa Malfoy, hogy tartok tõle, hogy a professzor �szrevesz minket.

- Nem fog megl�tni. Tudok egy titkos utat.

T�bbet nem sz�lunk. Hallom kalap�l� sz�vemet, mik�zben �tv�gunk a bej�rati csarnokon. �rzem v�rem vad l�ktet�s�t, mikor cs�ndben v�gigsiet�nk az iskola parkj�n. Pr�b�lom uralni testem tehetetlen remeg�s�t, mikor meg�llunk a f�riafûz elõtt.

�gy teszek, mintha fogalmam se lenne r�la, hogy a fa t�v�bõl titkos alag�t ny�lik, �s mikor Malfoy egy �ggal meg�rinti a fa t�rzs�n a g�rcs�t, igyekszem elj�tszani, hogy meglepõdtem.

Percekig hangtalanul m�szunk a nedves alag�tban, mikor v�gre megsz�lalok.

- Hov� vezet az alag�t?

- A Szellemsz�ll�sra.

Mikor eljutunk az alag�t v�g�be �s bel�p�nk a roskatag h�zba, Malfoy hirtelen fel�m fordul, �s megragadja a v�llaimat.

- Nyugi – mondja.

K�ts�gtelen, a szemeiben aggodalom szikr�it v�lem felfedezni.

- Nyugodj meg, k�l�nben nagyon meg fogsz fizetni a r�m�leted�rt.

B�lintok. Megpr�b�lok m�ly l�legzetet venni, de nem megy. Behunyom a szememet �s pr�b�lok ellazulni. Ez se siker�l. Mikor feln�zek Drac�ra (Te j� �g! Legal�bb h�t-nyolc centivel magasabb n�lam), nyugtalans�got fedezek f�l a tekintet�ben.

- Agg�dsz �rtem? – k�rdezem elcsukl� hangon.

B�lint, de hi�ba v�rok, nem sz�l t�bbet. Szeretn�m megk�rdezni, hogy mi�rt f�lt, de tudom, hogy nem felelne.

- Nyugodj meg… - motyogja. – Ha b�tran meg�llod a helyedet, hamar t�l leszel az eg�szen. Akkor is ki kell �llnod bizonyos dolgokat, de…

- Milyen dolgokat? – k�rdezem r�m�lten.

Milyen dolgokat? – k�rdezem magamt�l. Piton nem mondott nekem errõl semmit! Azt mondta, hogy meg kell jelennem Voldemort elõtt, k�rdez tõlem p�r dolgot, �s ha alkalmasnak tal�l r�, hogy hal�lfal� v�lj�k belõlem, megpecs�teli a karomat. De pr�b�kr�l egy �rva sz�t sem mondott!

- Nyugi… - motyogja m�g utolj�ra Malfoy.

Elenged, �s elfordul tõlem.

- K�szen �llsz? – k�rdezi.

Megragadja a karomat.

- Sajn�lom, de te nem tudhatod, hov� viszlek. B�zz meg bennem, �s csak a Nagy�rra gondolj! M�s meg se forduljon a fejedben!

Oh, igen! Ezt ismerem! Ha mondjuk arra gondolok, hogy “de j� lenne elmenni az Abszol �tra”, akkor Malfoy hi�ba h�z maga ut�n a tal�lkoz� helysz�n�re, elv�lok tõle, �s az Abszol �ton k�t�k ki. Viszont ha Voldemortra gondolok, hoppan�l�s k�zben, an�lk�l, hogy tudn�m, hol van, Drac�val egy�tt odaker�l�k hozz�.

- Rendben – b�lintok.

Behunyom a szememet �s magam el� k�pzelem Voldemortot. A l�tv�ny sz�rnyû, de ki kell b�rnom.

- Mire v�runk? – k�rdezem m�sodpercekkel k�sõbb, mikor m�g mindig a Szellemsz�ll�son �llunk. – Mi�rt nem indulunk?

- M�g nem izzott fel a Jegy – motyogja Malfoy.

Azt�n hirtelen felszisszen, �s �n m�r tudom: elj�tt az idõ. Indulunk.

Hirtelen eltûnik a l�bam al�l a talaj, hogy azt�n p�r m�sodperc m�lva ism�t megjelenjen. Mikor kinyitom a szememet, egy s�t�t erdõ tiszt�s�n tal�lom magam. Itt nincsen h�. Ebbõl arra k�vetkeztetek, hogy nagyon t�vol lehet�nk a Roxfortt�l. Elõttem fekete alakokat pillantok meg. Sokkal, de sokkal t�bben vannak, mint amennyit k�pzeltem. Mikor negyed�vben Voldemort felt�madt, m�g csak t�z-tizen�t hal�lfal� �llt Voldemort mellett. De most… lehettek vagy �tvenen-hatvanan.

- Gyere… - suttogja Malfoy, �s h�zni kezd maga ut�n.

�gy �rezem, mintha l�baimra tonn�s s�lyokat k�t�ttek volna. Alig b�rom megmozd�tani õket. Pr�b�lok nyugodt lenni. Dumbledore m�r sz�lt a Rend-tagoknak. Mindj�rt itt lesznek… Nincs mitõl f�lni…

Megpillantom Pitont. B�r pr�b�lja titkolni, arc�n aggodalmat v�lek f�lfedezni. Mitõl f�l? Hiszen minden l�p�st pontosan tud, hacsak…

Nem! Abba m�g belegondolni is sz�rnyû.

- L�m, l�m… - csend�l egy fagyos hang a hal�lfal�k m�g�tt. Mindenki megdermed, �s egy emberk�nt fordul a rengeteg gy�va szolga az erdõ fel�. �n is �gy teszek. – L�tom, mindenki itt van.

A f�k k�z�tt egy ember alakja bontakozik ki. Felismerem… Voldemort az! K�ts�g se f�r hozz�, nagyon megerõs�d�tt. Bõre m�r nem volt lisztfeh�r, teste megerõs�d�tt, de szemei m�g mindig v�r�sen ragyognak…

- Harry Potter – mondja j�ghideg hangj�n.

A hal�lfal�k k�v�ncsian �sszes�gnak, de a Nagy�r egyetlen pillant�sa el�g ahhoz, hogy elhallgassanak, �s k�r�l�lljanak minket: Voldemortot, Draco Malfoyt �s engem.

A Nagy�r r�n�z Malfoyra, aki erre elenged engem, �s h�tr�lva be�ll a k�r egyetlen fogh�j�ba, az apja mell�.

- No l�m, m�giscsak elj�tt�l. Bevallom, nem nagyon rem�nykedtem benne – hangj�ban halv�ny g�nyt v�lek felfedezni. – Mi sz�l hozott erre t�ged, Harry Potter?

- Hal�lfal� akarok lenni, uram – felelem erõs hangon. Draco figyelmeztetett, hogy az “uram”-ot soha ne hagyjam el a v�laszaim v�g�rõl.

Bevallom, f�ltem, hogy egy hang se fog kij�nni a torkomon. Csod�lkoztam, mikor hangom m�g csak meg se remeget.

- Csakugyan? – Voldemort �gy tett, mintha csak most tudta volna meg, mi a “legfõbb v�gyam”. – �s mi�rt?

- Csal�dtam Dumbledore-ban. El�rult engem. Hazudott – alig b�rom kiny�gni a szavakat. Nem akarom bemocskolni a professzor nev�t. – �s r�j�ttem, ki mellett van a helyem, uram.

- Igen? �s szerinted ki mellett van a helyed?

- Melletted, uram.

- Hogy mondtad? – k�rdez vissza, mintha nem hallan� a v�laszomat.

Pedig hallja, hiszen itt �l, alig k�t m�terre tõlem…

- Melletted, uram! – ism�tlem meg olyan hangosan, hogy a f�k n�m�n engedve visszhangozz�k.

- Tudtam, hogy egyszer bel�tod, kinek az oldal�n van a helyed, Harry – kezdi m�zes-m�zos hangon a Nagy�r. – L�tod? Olyannyira tisztellek, hogy k�l�nleges beavat�sban r�szes�telek. �gy gondoltam, �rted �rdemes t�bbet �ldozni kev�ske idõmbõl, �s megrendeztem neked a Beavat�si Cerem�ni�t.

A hal�lfal�k �sszes�gnak. Megriadok. Piton nem besz�lt nekem errõl. Lehet, hogy õ se tudott r�la?

- Meglepet�snek sz�ntam – folytatja Voldemort. – Ez�rt csak a szervezõknek sz�ltam r�la. Rem�lem, tetszik az �tlet, Harry.

- Term�szetesen, uram – felelem, b�r fogalmam sincs, mire b�lintok r�.

Voldemort arc�n furcsa mosoly jelenik meg. Pr�b�lok megnyugodni. Dumbledore m�r itt van. Biztosan itt van. Nem hagyja, hogy b�ntsanak.

- A Beavat�si Cerem�nia nagy-nagy elõnye, hogy m�r akkor kider�l, kinek mekkora a f�jdalomtûrõ k�pess�ge. Ilyenkor mutathatja meg az ember igaz�n, mennyire erõs, b�tor �s kem�ny.

Nyelek egyet. Rosszat sejtek. Nagyon rosszat.

- A Cerem�nia hagyom�nyos r�sze, hogy kiss�… hogy is mondjam… Fizikai b�ntalmaz�sban r�szes�tj�k a r�sztvevõket. Ez estben t�ged.

Hallom, magam m�g�tt a f� l�gy zizeg�s�t, majd egy alak �ll meg k�zvetlen�l m�g�ttem.

- Piton seg�teni fog mindkettõnknek, Harry – folytatja rideg, �s furcs�n kedves hangon Voldemort. – Add �t a p�lc�dat neki.

Beny�lok a zsebembe, majd megfordulok. Belen�zek Piton szem�be. �gy tûnik, egy cseppet sem lepõd�tt meg a hallottakon, sõt az agg�d�s is eltûnt az arc�r�l. �tny�jtom neki a p�lc�mat. Õ elveszi, �s m�lyen a tal�rja belsõ zseb�be s�llyeszti.

- Elõsz�r hadd haljam, mi a z�logod, Harry?

- Tudom, hol van Dumbledore fõhadisz�ll�sa, uram – felelem.

- Igaz�n? – k�rdez vissza k�v�ncsian Voldemort. – Na, �s hol van?

Nyelek egyet. Gyûl�l�m ezt az �lszent, kedveskedõ hangot.

- Londonban, Grimmauld t�r 12-ben. A r�gi Black-h�zban.

- Hmm… - Voldemort mintha elmerengene. – Hasznos inform�ci�, Harry… K�sz�n�m.

Visszan�zek r�. Megpr�b�lom nem mutatni f�lelmemet.

- Kezdhetj�k, Harry? – k�rdezi tõlem most m�r vid�m hangon Voldemort. – Legy�nk t�l a Beavat�si Cerem�ni�n, igaz-e?

Megpr�b�lok nem agg�dni, �s b�lintok. Hol marad Dumbledore?! A Nagy�r elvigyorodik, �s meglend�ti a p�lc�j�t.

- Crucio!

Az �tok egyenesen fel�m tart. Piton hirtelen a h�nom al� ny�l �s alkarjait erõsen a v�llaimra szor�tva kih�zza h�tamat. Azt�n hirtelen az �tok el�r engem…

A f�jdalom �s a k�n tal�n m�g erõsebb, mint azon az est�n, mikor Voldemort felt�madt. Akkor is megk�nzott… Persze! Hiszen ahogy õ erõs�d�tt, �gy lett egyre erõsebb az �tkainak ereje is.

�gy �rzem, mintha csontjaim elevenen el akarn�nak �getni engem. Fejembe iszonyatos f�jdalom has�t, �s szemem elõl eltûnik a k�p – csup�n csillagokat �s feketes�get l�tok. �rzem, hogy v�rem olyan gyorsan l�ktet, mintha azt akarn�, hogy testem felrobbanjon…

�gy ord�tok, ahogy tal�n m�g sohasem. Voldemort iszonytat� kacag�s�t csup�n t�voli zajnak hallom. Hirtelen egy �rzem, mintha testembe ezer meg ezer tõr f�r�dna… Erõm elhagy engem, �s �n m�r nem k�v�nok semmi m�st, csak azt, hogy legyen v�gre v�ge ennek a k�nszenved�snek. Hogy haljak m�r v�gre meg. Nem b�rom tov�bb…

A f�jdalom hirtelen megsz�nik, �s �n tehetetlen�l l�gok Piton karjaiban. Erõsen szor�tja gyenge testemet. �rzem, karjai remegnek…

Halkan felny�g�k, �s megpr�b�lom f�lemelni a fejemet. Voldemortot csak s�t�t foltk�nt �rz�kelem, ak�rcsak a k�r�l�tt�nk �ll� hal�lfal�kat.

- Gy�ny�rû – hallom valahol t�vol a Nagy�r hangj�t. B�tran �llsz el�be a k�nz�soknak, Harry. Bevallom, k�v�ncsiv� tett�l. Ezt k�rdezem magamt�l: Vajon mekkora f�jdalmat k�pes elviselni ez a fi�?

Hol van Dumbledore?! – ki�ltom magamban k�ts�gbeesetten. – Hol van Dumbledore?! Mi�rt nem seg�t?! Azt�n ism�t meghallom:

- Crucio!

Erõsem behunyom a szememet, �s �gy v�rom a v�get.

Testem mintha tûk t�zezrei k�zt vergõdne. Minden porcik�mat �tj�rja a fagyos f�jdalom. F�lemben olyan hangosan hallom v�rem eszeveszett l�ktet�s�t, hogy teljesen elnyomja a hal�lfal�k �s Voldemort k�r�rvendõ nevet�s�t.

Azt�n ism�t v�ge. Meg�rzem magamon Piton karjainak szor�t�s�t. Lassan, hogy ne tûnj�n f�l senkinek, k�zelebb von mag�hoz, mintha �t akarna �lelni.

Eg�sz testemben remegek. Nem csak a f�lelemtõl, hanem a f�jdalomt�l, �s a j�ghidegtõl, mely m�g mindig a csontjaimat k�nozza.

- Ereszd el! – hallom ism�t Voldemort hangj�t.

Semmi nem t�rt�nik.

- Azt mondtam, ereszd el, Piton!

Piton hirtelen elenged, �s �n a hûv�s fûbe zuhanok. Kezeimmel megmarkolom a gyepet.

- Brav�! – sz�lal meg ism�t a Nagy�r.

F�ln�zek r�. Halv�nyan l�tom, hogy egyre k�zelebb j�n hozz�m. Mikor ide�r, leguggol el�m, �s furcs�n gyeng�d mozdulattal f�lhajtja a fejemet.

A sebhelyembe ism�t belehas�t a f�jdalom – b�r ez a Cruciatus-�tok ut�n ink�bb kellemes �rz�snek tetszik…

Pislogok egyet, �s belen�zek a v�r�s szemp�rba. Voldemort sz�ja mosolyra h�z�dik. Azt�n hirtelen elenged, �s lebukik a fejem.

- Piton, �ll�tsd f�l.

�rzem, amint a k�t k�z ism�t hozz��r reszketõ testemhez, �s f�l�ll�t. A derekamn�l fogva tart engem, nehogy elessek.

- Harry tapsot �rdemel, nem igaz? – ki�ltja Voldemort. – T�bbet kib�rt, k�z�letek b�rki!

Meghallom a hal�lfal�k lanyha taps�t, mely p�r m�sodpercen bel�l elhal.

- Majdnem v�gezt�nk, Harry – folytatja csevegõ hangon Voldemort. – M�r csak egyvalami…

Odal�p hozz�m, �s –CSATT! Olyan erõvel v�g pofon, amilyennel tal�n m�g egy troll se lenne k�pes. �rzem, amint ajkaimon valami v�gigfolyik. Azt�n r�j�v�k: a saj�t v�rem az.

- L�tod, milyen kegyes vagyok hozz�d, Harry? – k�rdezi kedves hangon Voldemort. – Egyetlen pofont kapsz az�rt, mert m�r �vek �ta keresztbe teszel nekem. Te mit gondolsz errõl?

- K�sz�n�m, uram – motyogom alig hallhat�an.

- Hogy mondtad? Bocs�ss meg, nem hallottam.

- K�sz�n�m, uram – ism�tlem meg imm�r hangosabban.

- Ne haragudj, de m�g mindig nem �rtem…

- K�sz�n�m! – ki�ltom k�ts�gbeesetten. – Uram…

- T�r�ld le a v�rt, Piton.

Piton egy zsebkendõvel let�rli az arcomr�l v�r�slõ v�remet.

- L�tod Harry, m�r v�gezt�nk is. Nem is f�jt annyira, igaz?

Nem tudom eld�nteni, vajon v�laszoljak-e, vagy sem…

- Igaz? – k�rdezi ism�t.

- Igaz, uram – felelem j�l hallhat�an.

- Nos, akkor m�r csak egyetlen dolog van h�tra, igaz-e?

- Igaz, uram – ism�tlem meg.

F�l se fogom, mit mond Voldemort. Csak arra tudok gondolni, hogy Dumbledore nem seg�tett. Nem hiszem el, hogy itt van, �s nem avatkozott bele a k�nz�sok sorozat�ba.

- Piton! – hallom ism�t Voldemort hangj�t.

T�bbet nem mond, de azt hiszem, Piton ennyibõl is �rti, mi a teendõje. Elenged, majd jobb kar�val �t�lel, hogy mindk�t kez�vel hozz�f�rjen bal karomhoz. F�ltûri rajta tal�rt, �s az ingujjat.

R�n�zek Voldemortra. Idõk�zben tûzet gy�jtott a f�ld�n, majd beledobott valamit, ami egy vasp�lca v�g�n volt. Nem l�tom pontosan, mi lehet az - a l�t�som m�g mindig hom�lyos. Mikor ujj�t v�gigh�zza a karomon, sebhelyembe ism�t belehas�tott a f�jdalom, de most sokkal erõsebbnek tûnik – tal�n, mert a Cruciatus hat�sa kezd elm�lni. Azt�n teny�rrel f�lfel� ford�tja karomat �s elengedi.

- Tartsd a karj�t – sz�l oda Pitonnak.

Piton a bal kez�vel megragadja a csukl�mat, majd – b�tor�t�an? – megszor�tja. Voldemort megfogja a tûzbõl kil�g� vasp�lc�t.

- Elj�tt az idõ! – sz�l hangosan. – �jabb taggal bõv�l sereg�nk! Egy �jabb, �s az eddigiekn�l veszedelmesebb taggal! Harry Potterrel!

Mikor kih�zza a p�lc�t a tûzbõl, g�rcs ber�ndul a gyomrom. A p�lca v�g�n ugyanis egy pecs�t van, mely most narancss�rg�n izzik a forr�s�gt�l…

Dumbledore! – ki�ltom magamban k�ts�gbeesve. – Valaki! Seg�tsen m�r valaki!

Voldemort odal�p hozz�m, �s megmutatja nekem a pecs�tet – a S�t�t Jegyet �br�zolja.

- Felk�sz�lt�l, Harry Potter? – k�rdezi.

- Igen, uram – b�lintok k�ts�gbeesve.

Piton k�zelebb von mag�hoz. Voldemort megragadja a csukl�mat, �s f�ljebb emeli. Azt�n hirtelen hozz� nyomja v�kony bõr�mh�z az izz� vaspecs�tet.

Olyan erõsen harapok bele als� ajkamba, hogy kiserken belõle a v�r. Nem akarok �v�lteni! Nem akarok! Erõsen becsukom a szememet. A Nagy�r �r�knak tûnõ m�sodperceken kereszt�l a karomhoz nyomva tartja a S�t�t Jegy negat�vj�t. Ez idõ alatt egyetlen f�jdalmas ny�g�s hagyja el torkomat.

Azt�n v�ge. Voldemort elveszi a karomr�l az izz� pecs�tet. Iszony�an �get. Bal karomban nem �rzek semmi m�st, csak k�nz� f�jdalmat. Teljesen leb�nult.

- K�sz�nts�tek sereg�nk leg�jabb tagj�t, Harry Pottert! – ki�ltja diadalmasan Voldemort.

A hal�lfal�k ujjong�sban t�rnek ki. Voldemort visszafordul hozz�m. F�lemeli a p�lc�j�t. Elõsz�r azt hiszem, ism�t �tkot k�ld r�m. Lehajtom a fejemet �s r�n�zek a S�t�t Jegyre. Bõr�m a h�somig fel�gett. Gyomrom �sszer�ndul a l�tv�nyt�l…

- Fallissico! – ki�ltja Voldemort.

A S�t�t Jegy hirtelen feket�v� v�ltozik a karomon, majd halv�nyodni kezd.

- Tudod, mi a dolgod, ha felizzik, Potter – mondja. Hangj�b�l eltûnt a kedvess�g, fagyosan sz�l hozz�m. Tal�n csak addig j�tszotta azt a visszatasz�t� szerepet, am�g a mag��nak nem tudhatott engem?

B�lintok.

- Visszam�sz Pitonnal a Roxfortba – jelenti ki. Hangja m�g mindig fagyosan cseng. – Sz�vets�gesek lettetek. Ezut�n egy�tt k�mkedtek Dumbledore ut�n.

- Igen, uram – ny�g�m ki halkan.

Ez�ttal nem k�ri, hogy ism�teljem meg szavaimat. H�tat ford�t nekem, �s a t�bbiekhez fordul.

- A gyûl�snek v�ge! – ki�ltja.

A hal�lfal�k b�lintanak, majd sz�pen sorban dehoppan�lnak. A v�g�n m�r csak Piton �s �n maradunk a r�ten. Voldemort is elment. A professzor �vatosan a f�ldre ereszt engem.

- Harry… - kezdi.

M�g soha nem h�vott Harrynek…

- Hol van Du… - a mondatot nem tudom befejezni. Hirtelen els�t�t�l elõttem minden, �s �n beleveszek a fekete semmibe…

~*~

Hal�los cs�nd van. Egy puha �gyban fekszem. Minden porcik�m f�j, karomon a Jegy, pedig m�g mindig iszonyatosan �get. Nem tudom, hol vagyok. Fogalmam sincs, mik�pp ker�ltem ide. Halkan felny�g�k.

- Harry? – hallok egy suttog� hangot magam mellett.

Megpr�b�lom a hang ir�ny�ba ford�tani fejemet, de nagyon nehezen megy. �loms�ly�nak tûnik minden testr�szem. A f�jdalommal hadakozva kinyitom a szememet. Csak egy ez�st�s foltot l�tok magam elõtt. Azt�n valaki az orromra biggyeszti a szem�vegemet, �s a hom�lyon kereszt�l felismerem Dumbledore k�rvonalait.

A k�p egyre tisztul elõttem, majd p�r m�sodperc m�lva m�r �lesen l�tom a professzort. Arca halotts�padt, szemei kialvatlanok, �s… kis�rtak. De mindez nem �rdekel. A gyûl�let teljesen hatalm�ba ker�t. Cserben hagyott! Teljesen kiszolg�ltatott Voldemortnak! Legsz�vesebben r�t�madn�k, de m�g ahhoz sincs erõm, hogy a karomat f�lemeljem.

- Harry… - kezdi remegõ hangon. – �n… Perselus nem tudott figyelmeztetni. Akkor tudta meg, hogy Voldemort m�s helyen �s m�sk�nt tartja meg a beavat�sodat, mikor h�vta a Jegy. �s Voldemort val�sz�n�leg sejtett valamit – nem v�letlen, hogy õt h�vta seg�teni. Megakad�lyozta, hogy �rtes�tsen minket. Nem tehett�nk semmit…

Be kell l�tnom, hogy Dumbledore-nak igaza van. Õ mindent megtett.

- Bocs�ss meg… - motyogja.

Elford�tom a fejemet. Azt hiszem, a Roxfort gyeng�lkedõj�n fekszem.

- Hal�lfal� vagyok… - motyogom.