�TKERESZTEZ�D�S

Draco Malfoyt nem kis m�rt�kben bosszantotta, hogy ism�telten k�nytelen a Griffend�les banda arany h�rmasa m�g�tt bandukolni. Kora �sz volt, �rak�zi sz�net, �s t�dultak kifel� a di�kok a naps�t�tte udvarra. Draco is, mint eml�tett�k, a Harry Potter, Ron Weasley �s Hermione Granger alkotta tri� m�g�tt.

Drac�t �s Potter�ket r�gi ellens�gesked�s k�t�tte �ssze. Ez a felh�tlen j� viszony gyakorlatilag m�g az el� dat�lhat�, hogy beker�ltek volna a Roxfortba. A vonatr�l m�r �gy sz�lltak le, hogy Draco, Potter �s Weasley k�z�tt kib�k�thetetlen ellent�t fesz�lt. Grangerrel m�s a helyzet. Granger k�s�bb csap�dott Potter�khez, �s ez, nomeg mugli sz�rmaz�sa b�s�gesen elegend� indokot szolg�ltattak arra, hogy Draco Malfoy r� is kiterjessze olthatatlan gy�l�let�t.

Haladtak kifel�. Az �tj�r�n�l �sszetorl�dtak a di�kok, a h�ts�k nyomt�k az el�tt�k halad�kat. Draco b�rmennyire is pr�b�lta megvetni egy-egy l�p�s k�z�tt a l�b�t, m�gis el�re esett egy l�k�s k�vetkezt�ben, egyenesen Grangernek. Draco akaratlanul is r�t�maszkodott a l�ny v�ll�ra, fej�t, pedig felkapta, nehogy beverje az �ll�t. Mivel �gy �ppen egy fejjel volt magasabb, mint Granger, elker�lte a f�jdalmas �tk�z�st, de �lla r�simult Granger bozontos haj�ra, orr�t, pedig megcsapta a l�ny illata.

Furcsa illat volt. Finom, m�gis �rz�ki, szinte sz�d�t�. Csak egy pillanatig tartott csup�n, de Drac�t teljesen felkavarta.

- Taposs le nyugodtan, Malfoy! – sziszegte fej�t h�traford�tva a l�ny.

- Ahogy �hajtod, Granger! – v�laszolt g�nyosan Draco. Weasley fordult volna fel�, de a t�meg m�r ki is l�kte �ket az udvarra, ahol a t�gas t�ren sz�tsz�r�dhattak. A Griffend�les h�rmas jobbra, Draco Crakkal �s Monstr�val balra fordult el.

Draco h�t�t egy f�nak vetve hallgatagon b�multa a t�meget. J�csk�n magas termet�vel szinte mindenki feje f�l�tt �tl�tott, �s ez most nagyon is j�l j�tt neki, mivel az udvar t�loldal�t f�rk�szte. A Griffend�les h�rmast. Pontosabban Grangert.

Nem tudta, mi�rt vonzotta a tekintet�t most annyira ez a s�rv�r�. M�skor �r�lt, ha nem kell l�tnia. Vagy ha igen, akkor is csak az�rt, hogy levezesse rajta �ri rosszkedv�t. Most viszont t�ls�gosan messze volt t�le a l�ny, semhogy belek�thessen, �s e pillanatban a j�v�re n�zve sem fordult meg a fej�ben semmi ilyesf�le gondolat. Egyszer�en b�multa, mert �gy �rezte, hogy b�mulnia kell. Crak mondott valamit neki, de � oda sem figyelt. Teljesen kikapcsolt, mintha csak k�t szem lett volna, amelyik n�z. Hermione Grangert.

�s a l�ny megfordult. Nem tudni, mit mondhatott neki el�tte Potter, de mosoly ny�lt ki az arc�n, �s a tekintete egyenesen tal�lkozott Draco tekintet�vel. Draco tudta, hogy a l�ny nem csak fel� n�z, hanem l�tja is �t, �s l�tja azt is, hogy Draco is �t n�zi, �m Granger arc�r�l nemhogy nem m�lt el a mosoly, hanem fej�t m�g pajkosan oldalra is d�nt�tte, �s �gy fordult vissza, hogy arc�t az utols� pillanatig Draco fel� ford�totta, tekintete az utols� pillanatig fogva tartotta a fi� tekintet�t.

Draco �gy �rezte, mintha sz�ve ki akart volna ugrani a mellkas�b�l. Szeme kit�gult, sz�j�n kereszt�l kapkodott leveg� ut�n.

- J�l vagy? – k�rdezte t�le agg�dva Monstro. Ebben a pillanatban v�get �rt a sz�net, �s a befel� furakod� t�meg eltakarta a fiatal mardek�ros el�l Grangert.

- J�l – v�laszolta j�csk�n megk�sve. �szbekapott, hogy hogyan n�zhetett ki, mag�ban egy pillanatra megmosolyogta saj�t mag�t �s az agg�d� test�r�t is, de a k�vetkez� pillanatban ism�t a l�ny k�pe jelent meg el�tte. �s ism�t jelentkezett az a f�jdalmasan �des, sz�vbemarkol� �rz�s, amit�l megl�dult el�tte az eg�sz vil�g.

Ut�lag k�ptelen volt felid�zni, hogy milyen �r�ik voltak aznap, vagy hogy ki sz�lt hozz� �s � mit mondott nekik. Csak azok a pillanatok r�mlettek el�tte val�s�gosnak �s felid�zhet�nek, amikor eb�dn�l �s vacsor�n�l ism�t n�zhette a l�nyt. Mert musz�j volt n�znie.

M�g senkinek nem t�nt fel a viselked�se. Ha sz�tlan volt, h�t sz�tlan volt. � volt Draco Malfoy, a gazdag �s befoly�sos Lucius Malfoy egyetlen fia, a Mardek�r-h�z heted�ves prefektusa. Bizonyos keretek k�z�tt b�rmit megengedhetett mag�nak. Ak�r azt is, hogy nem sz�l �tkez�sek k�zben senkihez, �s elm�l�zva b�mul valamerre.

�t azonban zavarta a saj�t viselked�se. Nem akkor, ott, amikor Grangert b�multa, hanem k�s�bb. �nmag�ban az a t�ny zavarta, hogy b�mulja a l�nyt. No �s az, amilyen k�vetkeztet�seket vont le mag�ban Grangerr�l, mik�zben b�multa.

R�j�tt, hogy sz�p. �rdekes, ez eddig neki m�g soha nem t�nt fel! De most meg kellett �llap�tani mag�ban, hogy a l�ny igenis sz�p! Na �s az alakja! Karcs�, form�s, n�ies. �s milyen kecsesek a mozdulatai! A nevet�se! Milyen j�l �ll neki! �s a hangja is olyan, mintha ez�stcseng�k csilingeln�nek! Hogy nem l�tta � ezt eddig? Ennyi sz�ps�g itt volt az orra el�tt �veken �t, hogy nem vette �szre?

Na �s az illata…! Draco �jra meg �jra felid�zte mag�ban a l�ny illat�t, �s �jra meg �jra megborzongott a gy�ny�r�s�gt�l. �jra akarta �rezni. Ism�t eg�szen k�zelr�l akarta besz�vni.

Fel-felvillan� j�zanabb pillanataiban megk�rdezte mag�t�l, hogy mi ez az eg�sz. Mi�rt pazarol ak�r csak egy pillant�st, ak�r csak egy gondolatot is erre a Potter-rajong� s�rv�r�re? Sz�p? Lehet. De m�s sz�p l�nyok is akadnak a Roxfortban, r�ad�sul a z�m�k milyen sz�vesen is venn�, ha foglalkozna vel�k. �s � val�ban szokott is foglalkozni vel�k, �lvezve minden mozzanatot, a l�nyok k�z�tt d�l� �d�z harct�l kezdve a kiv�laszt�s sz�ps�gein kereszt�l a megismer�s gy�ny�r�s�g�ig. De ma nem �lvezte. Ma kimondottan ideges�tett�k az �t k�r�lrajong� l�nyok. Mihelyt Granger felkelt az asztalt�l �s t�vozott, t�vozott Draco is. A Mardek�r klubhelyis�g�b�l is hamarosan visszah�z�dott, �gy tett, mintha kor�n lefek�dt volna, val�j�ban baldachinos �gy�nak rejtek�ben �jra �s �jra felid�zte mag�ban Hermione minden ellesett pillanat�t. Kiss� ijedten dobog� sz�vvel vette �szre, hogy Granger reggel �ta Hermion�v� alakult �t benne.

Ez ostobas�g! – intette saj�t mag�t. Ez csak egy fell�ngol�s! Egy megk�v�n�s… Biztosan megf�z�s ker�lgeti, az�rt �rzi ilyen szokatlanul mag�t. De majd holnap reggelre elm�lik! Eg�szen biztosan elm�lik! �s ha nem, legfeljebb felmegy a gyeng�lked�be.

�gy aludt el, hogy mag�ban egyre a „holnap reggel”-t hajtogatta, de k�zben Hermion�t l�tta maga el�tt. Miel�tt igaz�n elaludt volna, a k�t dolog �sszemos�dott benne. Hermione fel� fordult, mosolygott, pajkosan oldalra d�nt�tte a fej�t, azt�n elfordult t�le, haj�b�l fel� csapott az a t�boly�t� illat, �s k�zben mosolyogva suttogta Draco fel�: „holnap reggel”.

M�snap reggel Draco igencsak elgy�t�rten �bredt. Gyakorlatilag eg�sz �jjel �lmodott, �s ezek az �lmok mindenre j�k voltak, csak pihen�sre nem. Nem eml�kezett ugyan �lma minden r�szlet�re, de ami esz�be jutott, az heves pirul�sra k�sztette a mi fiatal, �mde nem eg�szen tapasztalatlan mardek�rosunkat is. H�t, m�g amikor r�j�tt, hogy �gy- �s als�nem�je tan�bizonys�ga szerint teste reag�lt is ezekre a pirul�sra k�sztet� �lmokra! K�sz szerencs�nek �rezte, hogy Crak �s Monstro pillanatnyilag m�g �desdeden, �mb�r kiss� hangosan alszanak. Draco cs�ndben kiosont a h�l�szob�b�l, halkan h�vott egy man�t, akit utas�tott �gya rendbet�tel�re, majd elvonult a f�rd�be. Hosszan, nagyon hosszan folyatta mag�ra a vizet, hol forr�t, hol hideget, azt�n m�r csak hideget, olyan hideget, amit m�g el b�rt viselni a b�re, �s olyan hosszan, am�g a fogvacogtat� hideg ki nem vert a fej�b�l minden m�st. �gy t�nt, sikerrel �rr� lett saj�t mag�n, ez�rt v�gtelen�l b�szk�n �s v�gtelen�l f�zva elz�rta a csapot, �s a t�r�lk�z�je ut�n ny�lt.

�r�me csup�n addig tartott, m�g hozz� nem �rt a m�g libab�r�s test�hez a t�r�lk�z�. Miel�tt �szbe kaphatott volna, m�ris megjelent fej�ben az els� gondolat: „Vajon milyen �rz�s lenne, ha � h�zn� v�gig a kez�t a h�t�n?”. Hi�ba pr�b�lta meg marad�k tudata nyakon cs�pni ezt a l�z�t� gondolatot, mert az els� fant�zia-k�pet m�r k�vette is a m�sodik, a harmadik, a sokadik, �s teste olyan pimasz m�don reag�lt ezekre a k�pekre, hogy t�r�lk�z�se befejezt�vel ak�r �llhatott is volna vissza a hideg zuhany al�.

- De hiszen ez csak egy s�rv�r�! Egy mocskos kis s�rv�r�! – d�nny�gte mag�ban, mik�zben d�h�dten r�ncig�lta mag�ra ruh�it. Miut�n siker�lt fel�lt�znie, lend�letesen kirohant a Mardek�r helyis�geib�l, kirohant a kast�lyb�l is, meg sem �llt a kast�ly �polt parkj�ig, ahol �les l�ptekkel kitart�an r�tta k�reit, mik�zben mag�ban egyre kev�sb� h�zelg� jelz�kkel illette a l�nyt, �s k�pzeletben olyan dolgokat m�velt vele, amely a legv�rengz�bb, legkegyetlenebb hal�lfal�nak is dics�s�g�re v�lt volna. K�r�lbel�l f�l�rai d�h�ng�s ut�n nagyj�b�l siker�lt lehiggadnia. Imm�ron l�tta is maga k�r�l a parkot, amely �szi sz�npomp�j�val mintha �t akarta volna felvid�tani. Nem �llt ellen a k�s�rt�snek, let�pett egy sz�l piros r�zs�t.

Nem neki. Term�szetesen. Csak �gy.

Noha d�h�ng�se k�zepette azt is elhat�rozta, hogy nem megy reggelizni, bel�tta, hogy nem �t�lheti mag�t �hhal�lra n�h�ny fantazmag�ria miatt. Imm�ron lehiggadva, lass�, m�lt�s�gteljes l�ptekkel a nagyterem fel� vette az ir�nyt.

M�g alig p�ran l�zengtek a nagyteremben, azok is �lmos hangulatot �rasztottak. Tal�n ez�rt, de az is lehet, hogy az�rt, mert nem volt a Griffend�les asztaln�l Hermion�n k�v�l senki, Draco egyenesen a l�ny fel� tartott. Hermione meg�rezhette, hogy n�zi, mert felkapta a fej�t. Olyan arcot v�gott, mintha megijesztett�k volna, ajkai kiss� sz�tny�ltak, szeme nagyra t�gult, de nem kapta el a pillant�s�t, v�gig Draco szem�be n�zett, am�g a fi� meg nem �llt vele szemben, �s egy hang n�lk�l �t nem ny�jtotta a r�zs�t. Hermione akkor sem a r�zs�t n�zte, amikor v�gre t�tova mozdulattal �rte ny�lt, hanem Drac�t, arc�t egyre szembe�tl�bb p�r lepte be, azt a vadonat�j gondolatot �bresztve a szerencs�tlen fi�ban, hogy ilyen sz�pet m�g soha �let�ben nem l�tott. Draco csak �llt ott, m�g fogta a r�zs�t, Hermione �lt vele szemben, � is fogta a r�zs�t, keze leheletfinoman hozz��rt a fi� kez�hez, amit�l Draco ereiben ism�t virgonc t�ncba kezdett a v�r, �s n�zt�k egym�st. Hossz�-hossz� id� telt el, mire Draco elengedte a r�zs�t, meghajtotta a fej�t, de tekintet�t le nem v�ve a l�nyr�l elh�tr�lt. Csak lassan, vontatottan fordult el t�le, hogy �tker�lj�n a maga asztal�hoz, �m mihelyt megtal�lta a hely�t, tekintet�vel ism�t a le�ny fel� fordult. Hermione ekkorra m�r teljesen l�ngba borult arccal meredt a r�zs�ra, elm�l�zva forgatta ujjai k�z�tt a sz�p kis vir�got, �s szemmel l�that�an elt�k�lte, hogy pillant�s�t m�g csak v�letlen�l sem emeli Draco fel�.

Egyre t�bben sz�lling�ztak a nagyterembe, �s egyszer csak befutott Potter �s Weasley is. Azonnal szemet sz�rt nekik a r�zsa.

- H�t ez meg? – k�rdezte Weasley. – Kit�l kaptad?

- Senkit�l – rebegte Hermione ism�t elpirulva.

- Akkor hogyan ker�lt hozz�d? – firtatta tov�bb Weasley.

- �n… szedtem ma reggel – v�laszolta a l�ny szemles�tve.

- Te ma kiment�l egy r�zs��rt a parkba? – k�rdezte meg�tk�zve Potter.

- Nagyon sz�p reggel volt. Mi�rt, tal�n baj? – szegte fel az �ll�t Hermione.

- Nem, csak… nem �rtem, minek – menteget�z�tt Potter.

- Hogy a hajamba t�zzem! – v�gta r� a l�ny, majd t�nyleg a haj�ba t�zte. Dacosan n�zett szembe bar�taival, �s ahogy kih�zta mag�t, pillant�sa �hatatlanul is �tt�vedt a Mardek�r asztal�hoz, �s amikor tekintete tal�lkozott a sz�ke fi� tekintet�vel, halv�ny mosoly futott �t az arc�n. Az eg�sz nem tartott tov�bb egy pillanatn�l, de ahhoz t�k�letesen elegend� volt, hogy v�gk�pp elvegye a fi� esz�t.

Hermione eg�sz �ll� nap viselte a vir�got. Aznap olyan �r�ik voltak, hogy sokszor tal�lkoztak a folyos�kon, �s Draco ell�gyulva �llap�totta meg mag�ban, hogy a l�nynak fantasztikusan j�l �ll a haj�ba t�z�tt piros r�zsa. K�l�n�sen, ha t�le kapja… Mind a folyos�kon, mind �tkez�sekkor a nagyteremben �ssze-�sszevillant a tekintet�k, �s ez m�r kezdett m�soknak is szemet sz�rni.

Draco aznap este is kor�n �gyba b�jt, de ez az �jjel sokkal kellemesebben telt. Pedig ekkor is Hermion�val �lmodott, de nem olyan helyzetekben, �s nem olyan k�vetkezm�nyekkel, mint az el�z� �jjel.

M�snap reggel ism�t kor�n �bredt. Nem aludt vissza, kipattant az �gyb�l, letusolt, fel�lt�z�tt, �s szinte �szt�n�sen ism�t a park fel� vette az ir�nyt. Most m�r tudatosan n�zett sz�t, �s v�lasztotta ki a legszebb r�zs�t.

Szinte f�lve ment vissza a kast�lyba. Vajon ott lesz megint ilyen kor�n? Draco k�ts�gek k�z�tt h�nyk�dva l�pett be a nagyterembe, �s l�ss csod�t! Hermione ism�t ott �lt! Draco megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, �s ahogy a l�ny fel� n�zett, elhom�lyosodott k�r�l�tte az eg�sz vil�g. Valami k�d�s k�bulatban ment oda hozz�, �s ny�jtotta �t a r�zs�t, most sem sz�lva egy sz�t sem, �s ebb�l az eg�szb�l csak egy valaki v�lt ki �lesen: Hermione. A l�ny most sem kapta el t�le a tekintet�t, keze most is hozz��rt a fi��hoz, de most finoman el is h�zta a vir�got, �s azonnal a haj�ba t�zte. Draco egy percig n�m�n gy�ny�rk�d�tt benne, azt�n elindult a helye fel�.

�s ez nap nap ut�n megism�tl�d�tt. Amikor m�r az egyre hidegebb �sz lefagyasztotta a r�zs�kat a parkban, Draco bet�rt Bimba professzor t�li kertj�be, ahol mindig akadt ny�l� vir�g, �s onnan lopott, hogy minden reggel �tadhassa a megszokott piros r�zs�t Hermion�nak, �s a l�ny minden nap a haj�ba t�zhesse. Soha, egyetlen reggel sem sz�ltak egym�shoz, m�g csak nem is k�sz�ntek, �s azon a fut� �rint�sen k�v�l, ahogy Hermione elvette a vir�got, soha nem �rtek egym�shoz, m�gis mindketten �rezt�k, hogy napr�l napra egyre jobban elm�ly�l a kapcsolatuk.

Draco kezdeti heves, majdnem csak a testis�gre alapozott vonzalma fokozatot szinte nem is ismerve �talakult egyre m�lyebb szerelemm�. Nem mintha m�r nem k�v�nta volna a l�nyt, de ez m�r csak annak az �rz�snek a kieg�sz�t�je lett, ami sokkal m�lyebbr�l fakadt, abb�l a v�gyb�l, hogy teste-lelke �sszeolvadhasson a l�ny�val.

�s Hermione? Nyilv�nval� volt, hogy nem maradt k�z�mb�s. L�tszott rajta, hogy eleinte teljesen �sszezavarodott, �s ez�rt k�nosan �rzi mag�t, de mert nem utas�totta el Draco kedvess�g�t r�gt�n az elej�n, k�s�bb ez m�r durvas�g lett volna. Legal�bbis a l�ny ezzel mentegette mag�t �nmaga el�tt. Arr�l, hogy mi�rt hazudott a vir�gr�l a bar�tainak, mi�rt ment le m�snap ugyanabban az id�ben, �s mi�rt t�lt�tte el torokfojtogat� h�hull�m, amikor a fi� �tadta neki a r�zs�t, nem �hajtott besz�lni mag�nak. Mint ahogy arr�l sem, mi�rt futkos bizserget�en j� �rz�s a h�t�n, ha �rzi, hogy Draco n�zi, s�t m�r att�l is, ha csak maga el� id�zi a n�z�s�t. No �s hogy mit�l lett Draco Malfoy, a gy�va vad�szg�r�ny egyszerre csak a t�k�letes f�rfi, ez m�r v�gk�pp olyan k�rd�s volt, amit megtiltott feltenni �nmag�nak.

Botor felt�telez�s lett volna, hogy nem indul el a pletyka. Term�szetesen l�tt�k Drac�t vir�got szedni – egyszer m�g Bimba professzorral is �sszeakadt a t�likert ajtaj�ban, mikor a r�zs�val a kez�ben kifel� ment, de �rdekes m�don Bimba professzor csak somolygott, �s egy �rva megjegyz�st sem tett a fi�nak sem az ott tart�zkod�s�ra, sem a vir�gra. No �s azt is l�tt�k, ahogy �tadja a r�zs�t reggelr�l reggelre a l�nynak, aki a haj�ba t�zi, de az, amit nem l�ttak �s nem hallottak, m�g ink�bb felsz�totta a roxfortiak k�v�ncsis�g�t. Hiszen soha nem tudt�k rajtakapni �ket, hogy egy�bk�nt tal�lkozn�nak, �s soha nem hallott�k �ket besz�lgetni azon a p�r mondaton k�v�l, amit a k�z�s �r�ikon felt�tlen�l mondaniuk kellett egym�snak. Nem akart�k elhinni, hogy hetek, s�t h�napok �ta nem t�rt�nik k�zt�k semmi.

Voltak, akik szor�tottak nekik. Olyanok is akadtak, akik egyenesen romantikus �br�ndokba ringatt�k magukat vel�k kapcsolatban. De term�szetesen nem mindenki n�zte j� szemmel a kibontakoz� rom�ncot, �s k�z�l�k is kit�nt Pansy Parkinson �s Ronald Weasley. Hogy ennek az ellenszenvnek az els�dleges oka a f�lt�kenys�g, azt csup�n Pansy ismerte el, Weasley d�h�dt elsz�nts�ggal tagadta, b�r a l�nyegen ez mit sem v�ltoztatott. Mindk�t „cserbenhagyott” ott k�t�tt bele vet�lyt�rs�ba, ahol csak tudott, �s az eszk�z�kben nemigen v�logattak. �m a k�t �rintett nyugodt k�z�nnyel kezelte ezeket a t�mad�sokat, szinte lepergett r�luk minden k�t�zk�d�s, k�l�n�sen olyankor, ha mindketten jelen voltak egy-egy aff�rn�l, m�rpedig �ltal�ban mindketten jelen voltak. Drac�nak volt akkora tekint�lye, hogy p�r sz�val, s�t ak�r pillant�ssal is le tudta �ll�tani Pansyt – noha a mardek�ros l�ny ilyenkor majd megpukkadt m�rg�ben, - viszont Drac�nak nehezebb dolga volt, mert Hermione csit�t�sa ink�bb tov�bb ingerelte Weasleyt, akit bizony nem egyszer tettlegess�gre is ragadtatott volna indulata, ha nincs ott Potter, hogy megf�kezze.

�rdekes m�don Potter nem piszk�lta se Drac�t, se Hermion�t. �gy l�tszik, volt benne olyan nagyvonal�s�g, ami megbocs�t�sra, vagy legal�bbis felejt�sre tudta sarkallni hajdani ellens�g�vel szemben. Az�rt hajdani, mert Drac�t valami visszafogta, hogy megb�ntsa Hermione bar�tait, Hermion�t meg de pl�ne, �s b�r rokonszenve a tri�b�l mind�ssze Hermion�ra korl�toz�dott, besz�ntette mind a ny�lt, mind a rejtett t�mad�sokat Potter�k ellen. Potter �szrevette ezt, �s maga sem t�madott, s�t, mint eml�tett�k, Weasleyt is visszafogta. Hogy ebben mennyire j�tszott szerepet a Drac�val hallgat�lagosan k�t�tt t�zsz�net, �s mennyire a Hermion�hoz f�z�d� bar�ts�ga, azt nem lehetett tudni, de ez nem is sz�m�tott. Mind Draco, mind Hermione h�l�s volt a viselked�s��rt, de csak Hermione tudta kimutatni ezt Potter fel�.

Decemberre m�r szinte szikr�zott a leveg� a szerelmesek k�z�tt, �s az �ket figyel�k idegei is pattan�sig fesz�ltek. Amikor kider�lt, hogy sem Draco, sem Hermione nem utazik haza a sz�netre, mind a szurkol�k, mind az ellenz�k t�bora szil�rdan meggy�z�dve vallotta, hogy most, igen, most fog v�gre fordul�pontj�hoz �rkezni a kapcsolat.

T�vedtek.

El�bb t�rt�nt meg.

Egy reggel Draco Malfoy baglyot kapott. �nmag�ban ez m�g nem volt szokatlan esem�ny, hiszen m�skor is szokott baglyot kapni, csomaggal vagy lev�llel is, mint most, �m m�g egy lev�l sem volt r� ilyen hat�ssal, mint ez. Hermione figyelm�t nem ker�lte el, hogy a mindig s�padt sz�ke ifj� arca mik�nt v�lik falfeh�rr�, hogyan fut ki a sz�n m�g az ajkaib�l is. B�rmit is tartalmazott az a lev�l, iszony� hat�ssal volt Drac�ra, �s ez�rt hal�lra r�misztette Hermion�t. H�t, m�g amikor a fi� letette v�gre a gyorsan �jra �sszehajtott pergament, �s tekintet�k tal�lkozott!

Reggelij�k v�gezt�vel egyszerre �lltak fel az asztalt�l. Sz�nd�kosan �gy int�zt�k mindketten, hogy egym�s mell� sodr�djanak kifel� menet.

- Besz�lnem kell veled! – mondta Draco s�rget�, de m�gis halk hangon, �gy, hogy m�sok ne �rthess�k.

- Hol? – k�rdezte Hermione ugyanazon a hangon.

- Ma �jf�lkor a sz�ks�g-szob�ban.

- Ott leszek.

Aznap csak �tkez�sekn�l l�tt�k viszont egym�st. Viszonylag messze �llt egym�st�l a k�t asztal, de Hermione �gy is meg tudta �llap�tani, hogy Draco tov�bbra is s�padt �s fesz�lt. A l�nynak elk�pzel�se sem volt arr�l, mi d�lhatta fel ennyire a fi� lelki nyugalm�t, de k�pzelete a legrettenetesebb r�mk�peket vet�tette el�, �gy mire el�rkezett az este, m�r olyan ideges lett, hogy a leg�rtatlanabb megjegyz�sekre is s�ndiszn�k�nt reag�lt.

Tal�n m�g soha nem volt ilyen hossz� az este. A percek csigalass�s�ggal v�nszorogtak. Hermione egyed�l kuporgott a kandall� mellett, mert m�r senki nem mert a k�zel�be j�nni, �s � sem �rzett v�gyat arra, hogy b�rkivel is besz�lgessen. M�sok t�rsalg�sa untatta, figyelm�t nem k�t�tte le semmi. Csak a v�rakoz�s el�tte �ll� perceit sz�molgatta, m�g �gy nem d�nt�tt, hogy visszavonul. �sszeh�zta �gya baldachinj�t, orr�ig begub�zott paplanj�ba, �s v�rt. Hallotta, mik�nt fekszenek le szobat�rsn�i egyenk�nt, hallgatta, mik�nt v�lik l�legzetv�tel�k egyre egyenletesebb�, amint elnyomja �ket a buzg�s�g. Idegess�g ide, izgalom oda, m�r majdnem �t is legy�rte az �lom, amikor a klubhelyis�g �r�ja kett�t kongatott. Felneszelt a tompa zajra, megn�zte az �r�j�t: f�l tizenkett� volt. Cs�ndben felkelt, felkapta a k�nt�s�t, al�gy�rte a kab�tj�t, �s kiosont. Kicsit remegve k�mlelt be a klubhelyis�gbe, de ebben k�s�i �r�ban m�r senki nem tart�zkodott ott. Hermione megk�nnyebb�lten s�hajtott, felvette a kab�tj�t, �s kim�szott a portr�lyukon.

Puha mamuszba b�jtatott l�bai nesztelen�l surrantak folyos�r�l folyos�ra, l�pcs�r�l l�pcs�re. Minden kanyar el�tt �vatosan kik�mlelt, v�gig fal mellett osont. El�vigy�zatoss�ga meg is hozta a gy�m�lcs�t, senkivel nem futott �ssze. Csak k�tszer kellett elmennie a fal mellett, m�ris megjelent az ajt�, ami a sz�ks�g-szob�ba ny�lt. Hermione hevesen dobog� sz�vvel nyitott be. Nem volt m�g �jf�l, de Draco m�r v�rta.

A l�ny gyorsan, de zajtalanul csukta be maga ut�n az ajt�t, azt�n h�t�val hozz�simult a deszk�hoz, onnan n�zte a fi�t, �s a fi� is csak n�zte �t. Hermione csup�n a szeme sark�b�l szemrev�telezte, hogy a szob�t egy hatalmas �gy uralja, �s egy kandall�, ami mellett Draco �ll. Mind�ssze ez volt az �sszes berendez�s. Hermione j�rt m�r ebben a szob�ban nem egyszer, tudta, hogy csak akkor jelenik meg, ha nagyon kell, hogy legyen, �s olyan lesz a berendez�se, ami legjobban megfelel haszn�l�ja k�v�nalm�nak. Term�szetesen a l�ny is v�gyott a bizalmas egy�ttl�tre, ezen az est�n tal�n m�g jobban, mint m�skor, most m�gis elpirult att�l, hogy lehet�s�get kapott titkos v�gya beteljes�l�s�hez.

- Levelet kaptam ap�mt�l – sz�lalt meg v�g�l a fi�. – Hazarendelt.

- A sz�netre?

- Nem. Szinte azonnal. Holnap d�lben j�n �rtem, azt �rta, addig csomagoljak �ssze mindent. Mindent – nyomta meg az utols� sz�t.

- Mindent? – visszhangozta zavartan Hermione. - De hiszen sz�net ut�n j�ssz vissza! – s hogy Draco erre nem felelt, maga v�laszolt mag�nak: - Nem j�ssz vissza… Elkezd�d�tt? – k�rdezte szomor� szemekkel. A fi� s�padtan b�lintott.

Hermione agy�ban l�zasan kergett�k egym�st a gondolatok. Teh�t elkezd�dik a h�bor�! �rdekes, nem Harry �s Voldemort jutott esz�be, nem is az, hogy mi lesz esetleg a sz�leivel, hanem csak az, hogy Draco kil�p a Roxfort kapuj�n, �s hal�lfal� lesz. Az ellens�ge.

Soha t�bb� nem hoz neki r�zs�t. Soha t�bb� nem fog r�mosolyogni. Soha t�bb� nem �r hozz� keze fut�lag az � kez�hez. Soha t�bb� nem �ll fenn a lehet�s�g arra, hogy megcs�kolja. Soha nem lehet az �v�.

Ezek a megsz�n� lehet�s�gek jobban f�jtak neki, mint a tudat, hogy elkezd�dik a h�bor�. Vagy ink�bb ezekben a tovaillan� lehet�s�gekben l�tta a h�bor� kezdet�t. �s most felr�mlett benne minden egyes lehet�s�g, amelyet elmulasztott, �s ezek az elvesztegetett pillanatok ezerszeresen f�jtak most, mikor kider�lt, hogy nincs tov�bb es�ly a p�tl�sukra.

T�tova mozdulatot tett a fi� fel�, hogy legal�bb a jelent hadd ragadja meg. �s Draco mintha csak erre v�rt volna, p�rduc-gyorsas�ggal termett el�tte. Er�s karjai k�ts�gbeesetten �lelt�k a l�nyt, �s a l�ny fuldokl�k�nt fonta karjait a fi� nyaka k�r�. Remeg� ajkaik szavak n�lk�l mondt�k a m�siknak, amit �gyis tudtak, �s nem tudtak betelni sem a bizonys�ggal, sem a cs�kokkal, amellyel egyszerre fokozt�k �nn�n hev�ket �s f�jdalmukat. M�r nem is cs�kok voltak a cs�kok, hanem eszk�z�k, mellyel �sszeolvadhatott ajkuk a m�sikkal, meg�zlelve b�r, �rz�st, illatokat.

Hermione �rezte Draco v�gy�t, �s ez megborzongatta. �rezte Draco erej�t, �s ez elgy�ng�tette. Borzongva �s elgy�ng�lve adta �t mag�t neki, hogy a fi� cs�kokkal vegye birtokba az ajk�t, az arc�t, a nyak�t, a kebl�t. �tadta mag�t a simogat�sainak, amelyek ellen�llhatatlanok �s gy�ng�dek voltak, arc�t�l a test�n kereszt�l a combj�ig. �s �tadta mag�t a nekifesz�l� test�nek, melynek �rezte els�pr� erej�t �s k�vetel�z� v�gy�t. Ahogy n�tt Draco szenved�lye, �gy olvadt el Hermione a karjaiban, de ez �des megsemmis�l�s volt, amelyt�l l�ngra kapott a bens�je, minden egyes simogat�st�l �s minden egyes cs�kt�l egyre magasabb l�ngra. Egyre l�legzetel�ll�t�bban, egyre hevesebben �rezte, hogy n�, aki k�pes mag�ba fogadni egy f�rfit. N�, aki mag�ba akar fogadni egy f�rfit. Egy n�, aki az �sztveszt�s hat�r�n k�v�nja m�r mag�ba fogadni a f�rfit…

�s Draco �rezte Hermione megad�s�t. �rezte az elfogad�s�t. �s ett�l egyre k�vetel�dz�bb� v�lt a v�gya. Egyre t�bbet �s t�bbet akart a l�nyb�l. Egyre �get�bbek, egyre hevesebbek lettek a cs�kjai, mintha fel akarta volna falni a l�nyt, vill�mgyorsan kibontva kab�tj�b�l �s h�l�ing�b�l ajakaival �zlelt minden felt�rulkoz� csod�t. �s mint aki nem hisz a szem�nek, �gy tapogatta ki azt, amit a sz�ja m�r meg�zlelt, �ntudata v�gs� hat�r�ra sodorva vele mind Hermion�t, mind mag�t. �s amikor �rezte, hogy a l�ny teste a teljes �sszeolvad�s�rt remeg, engedve �nn�n fesz�t� v�gy�nak is, bebocs�t�st k�rt, �s bebocs�t�st kapott. Hermion�nak vadonat�j volt ez a tapasztalat, de pillanatnyi f�jdalm�t �gy s�p�rte f�lre saj�t szenved�lye, mint a forg�sz�l. Draco elbizonytalanodott, de az � �vatoss�g�t is legy�rte az �si ritmus, melynek k�nz� m�mor�t m�r semmilyen hatalom nem �ll�thatta le. Az �let ritmusa volt ez, a szerelem� �s a szenved�ly�, �s a gy�ny�r�, mely robban�sszer�en �rasztotta el �ket, a sors k�l�n�s kegyelm�b�l szinte egyszerre mindkett�j�ket, megaj�nd�kozva �ket a teljes �sszeolvad�s �lm�ny�vel.

Test�k m�g meg-megvonaglott az �t�ltek hat�s�ra, �ntudatuk m�g nehezen t�rt vissza a val�s�gba. T�bb volt ez, mint egyszer� szeretkez�s. �nmaguk teljes �tad�sa volt, megismer�s, �s egyben b�cs�. Az elv�l�st�l val� f�lelem m�g n�h�nyszor egym�s karjaiba kergette �ket azon az �jszak�n, mert k�ts�gbeesve pr�b�lt�k bep�tolni mindazt, amit ezut�n elvesz�tenek.

De elj�tt a hajnal, �s vele a b�cs� perce. Hermione ment el el�bb, ehhez Draco ragaszkodott. Hogy �gy kisebb az es�ly arra, hogy �szrevenn�k, mondta, de azt m�r nem l�tta a kis�rt szem� l�ny, hogy kedvese mik�nt dobja mag�t a feld�lt �gyra, �s amikor hossz� id� ut�n felkelt �s t�vozott, k�nnyt�l �t�zott p�rn�kat hagyott maga ut�n…

Draco elment Roxfortb�l.

�s kit�rt a h�bor�…