Sirius Black

A nevem Sirius Black. A Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ban v�geztem egy �vvel ezel�tt. Az �letem furcs�n alakult, a csal�dom el�ld�z�tt otthonr�l, mert m�s eszm�ket vallottam, mint �k.

Szerencs�re a legjobb bar�tom csal�dja befogadott, most n�luk �lek. James m�r el�tte is, mintha a testv�rem lett volna. A sz�lei t�mogattak �s mell�m �lltak, amikor sz�ks�gem volt r�juk. Ezt a saj�t csal�domr�l ezt nem mondhatom el. Nekik csak az aranyv�r sz�m�tott, �s hogy mindig valami ellen l�zadjanak. Az any�m ut�lt, mert nem b�rtam elviselni, a gonoszs�got, amit az ap�mmal k�z�sen csin�ltak. Rengeteg mugli k�nz�s, kvibli �ld�z�s �s persze az elmaradhatatlan tiszta var�zsl�v�r im�data, ami�rt minden s�rv�r�nek pusztulnia kell.

 James sz�lei �ppen az ellenkez�je, csod�latos emberek. Szinte saj�t fiukk�nt neveltek, pedig tudt�k, hogy milyen bajkever� vagyok. Ami�ta n�luk laktam t�bb baglyot is kaptak miattam, meg persze James miatt is. Soha nem hib�ztattak, hogy �n viszem a bajba a fiukat, pedig ez r�szben �gy van. A m�sik r�sze, hogy James ugyanolyan, mint �n: bajkever�.” A k�t h� bar�t bajban �s j�ban egyar�nt”- szokt�k mondani.

N�ha ink�bb �r�ltek, hogy valaki mindig van James mellett, ha t�l nagy a baj kih�zzuk egym�st.

Els�ben, m�g miel�tt beosztottak minket, a vonaton megismerkedtem egy gy�ny�r�, izz� szem� l�nnyal. �gy h�vt�k, hogy Lily Evans. Amikor kider�lt, hogy ugyanabba a h�zba osztottak be benn�nket nagyon boldog voltam. Azt�n n�h�ny h�ttel k�s�bb, amikor James �s �n j�ba kezdt�nk lenni elt�volodott t�lem, b�r nem �rtettem a dolgot, nem tettem ellene semmit.

Egy �v m�lva, amikor m�r James �s �n is beker�lt�nk a kviddics csapatba, m�r egyenesen gy�l�lt mindkett�nket. Jamest az�rt, mert nagyk�p� �s bek�pzelt lett, engem meg az�rt, mert a bar�tja voltam.

Minden fi� Lily ut�n futott, ahogy James is. Ekkor m�r nem mondhattam meg neki, hogy az els� pillanatt�l fogva szerettem a l�nyt, mert a legjobb bar�tom volt, ezzel el�rultam volna. Ink�bb megpr�b�ltam seg�teni neki, de Lily ut�lta �t. �gy kital�ltunk egy jobb sz�rakoz�st a „Piton �ld�z�s”-t. James tudta j�l, hogy Lily nem b�rja elviselni az igazs�gtalans�got, �gy a jelenl�t�ben mindig elkezdte piszk�lni szeg�ny Perselust. Ilyenkor rettenetesen sajn�ltam Pitont, persze ezt sose vallottam volna be Jamesnek. �s, ami a legrosszabb ezzel mindig egy l�p�ssel t�volabb ker�ltem Lilyt�l. Utols� �vben ez a dolog kezdett megv�ltozni. James nem piszk�lta m�r annyit Pitont, ez Lilynek is felt�nt, mert egyre t�bbet besz�lgettek, m�g egy sz�p napon James bejelentette, hogy � meg Lily mostant�l �sszetartoznak. �gy �reztem, hogy kett�t�rik a sz�vem. James v�gre boldog lehet, a testv�rem megtal�lta sz�vszerelm�t. Ugyanakkor Lily m�s karjaiban lesz boldog, �s �n soha nem �lelhetem, soha nem cs�kolhatom meg �t.

Az esk�v�j�k�n �n voltam a n�sznagy, v�gigmosolyogtam, b�r �gy �reztem, mintha az lenne �letem utols� pillanata. Az esk�v� v�g�n gratul�ltam Jamesnek, azt�n Lilyhez l�ptem, aki gy�ng�den meg�lelt. Ez volt �letem nagy pillanata, soha nem �rzett boldogs�g t�lt�tte el a lelkemet, v�gre a karjaimban tarthatom a szeretett n�t.

Azt�n n�h�ny h�nappal ezel�tt megsz�letett Harry, �s �n lettem a keresztapja.

Most �ppen itt �l�k a gyerekszob�ban, a hintasz�kben, �s ringatom Harryt, mik�zben merengek.

Ha akkor r�gen pr�b�ltam volna k�zeledni Lilyhez, akkor most lehet, hogy Harry az �n fiam lenne, Lily engem v�rna haza vacsor�val, �s nekem mes�ln�, hogy mit csin�lt ma a kisfiunk, Harry.

Lily bel�p �s hoz egy cs�sze te�t, �s �tveszi t�lem a bab�t.

�n meg csak �llok megk�v�lten, kezemben a forr� tea, �s ord�tani tudn�k a f�jdalomt�l.

Furcsa az �let, ezt a titkot soha nem �rulom el senkinek, mert Jamest ezzel �r�kre boldogtalann� tenn�m.