�rta: Cs�mp�s

Emil: gilae@freemail.hu

K�sz�net Arany J�nosnak, aki 1857-ben meg�rta a Walesi b�rdokat. J

Mindennek v�ge

„S a n�p, az istenadta n�p

Oly boldog rajta, Sire!

Kunyh�i mind hallgatva, mint

Megannyi puszta s�r.”

K�sz�l�nk a v�gs� �sszecsap�sra. Csod�lom, hogy ez a maroknyi sereg m�g mindig hisz bennem. Hisznek a felszabadul�sban. Hisznek abban, amiben egykor �seink J�zus Krisztus idely�n: egyszer majd elj�n a Megv�lt�…

  Az a megv�lt� �n vagyok. Harry Potter. A fi�, aki t�l�lte. A fi�, aki feltart�ztatta Voldemortot, ha csak r�pke tizenh�rom �vig is. B�r ezekben az �vekben nem lett sok bar�tom az�rt m�giscsak f�jt �ket elvesz�teni. Igen, meghaltak. Maga Voldemort �lte meg �ket.  Ront, Hermion�t… Siriust �s Remust… Mr. �s Mrs. Weasleyt… Ch�t…

  �n, pedig mindig megmenek�ltem. Na nem mintha olyan �gyes lenn�k, csak irt� nagy m�zlim volt. �s ebb�l a m�zlib�l sajnos nem jutott azoknak az embereknek, akik valaha is kedvesek voltak nekem.

  Hogy mi is t�rt�nt az�ta? Elkezd�d�tt a „harmadik vil�gh�bor�”. M�gusok �s muglik egyar�nt k�zd�ttek nyomorult �let�k�rt, hab�r tudt�k, hogy m�g a h�ten meghalnak. Szomor�.

Az iskol�ban se volt jobb a helyzet – a fiatalkor� hal�lfal�k (k�zt�k Malfoy) mindent megtettek, hogy az int�zm�ny t�bb� ne ny�jtson biztons�got az embereknek.

Mi�ta kij�rtuk az iskol�t (nem is tudom, hogyan tehettem le mindenb�l a RAVASZ-t!) mindh�rman aurornak ment�nk �s sz�vesen l�ttak benn�nket. Kell az �j v�r, t�bb ember kell. De ezekb�l az emberekb�l csak egy maradt – �n.

„Ah! L�gyan k�l az esti sz�l

Milford-�b�l fel�;

Sz�zek siralma, �zvegyek

Panasza ny�g bel�.

Ne sz�lj rabot, te sz�z!

Anya, ne szoptass csecsem�t!

S int a kir�ly. S el�rte m�g

A m�gly�ra men�t.”

A var�zsl�k �s boszork�nyok sz�ma megcsappant. �m ha sz�letett is �j gyermek, arra a sz�let�se pillanat�ban r�nyomt�k a s�t�t b�lyeget.

S�t�t id�k ezek. �s nagyon neh�z. F�leg nekem. Mindenki t�lem v�rja a csod�t, hogy „majd a h�s Harry Potter j�n a feh�r lovon �s v�get vet a szenved�snek”. De k�nnyebb mondani, mint cselekedni.

  Ha tudn�nk is valamit tenni, azt is megfontoltan k�ne csin�lni – nek�nk, pedig nincs id�nk r�, ha minden hajnalban t�z ember hi�ny�ra �bred�nk. �s ekkor hat�roztuk el: �sszegy�jtj�k az �sszes embert, akit nem m�rgezett meg a s�t�ts�g �s egy mindent eld�nt�, utols� �sszecsap�sra indulunk.

„Elhullt csat�ban a der�k,

No halld meg Edu�rd:

Neved ki diccsel ejten�,

Nem �l oly velszi b�rd.

Eml�ke s�r a lanton m�g –

No halld meg Edu�rd:

�tok fejedre minden dal,

Melyet zeng velszi b�rd!”

Itt �llunk a domboldalon – k�t oldalamon k�t volt tan�rom: Dumbledore �s Piton. Dumbledore a f�lembe s�gja:

– Ugye tudod, hogy csak te �lheted meg?

B�lintok.

– �s azzal is tiszt�ban vagy, hogy ez a sereg csak neked   engedelmeskedik �s a te felel�ss�ged ez az eg�sz?

Ism�t b�lintok. Nem n�zek a professzorra, de �rzem, hogy elismer�en b�logat mellettem. �n pedig az el�tt�nk elter�l� v�lgyet n�zem, ahol v�rhat�an �ssze�tk�z�nk. Szemem felfel� v�ndorol, majd meg�llapodik a szemk�zti domboldalon: ott vagy �tsz�r akkora sereg van �sszever�dve, mint a mi�nk. �s pontosan velem szemben vil�g�t az a kr�tafeh�r b�r�, v�r�s szem� gyilkos, aki meg�lte a sz�leimet. Meg�lte a bar�taimat. Meg�lt mindenkit �s most is nagy m�sz�rl�sra k�sz�l. B�r tudom, hogy a harc rem�nytelen lesz, de hirtelen felszegem a fejem �s kir�ntom a p�lc�m:

– INDUL�S!!! – hangom kett�has�tja a k�t ellent�tet: a cs�ndet �s a zajt. Erre az egy sz�ra mind a k�t domboldal mozgol�dni kezd, majd elolvad – a k�t sereg elindult. Mindenki p�lc�t el�re szegezve harsogja �tkait – amik t�bbnyire tal�lnak is.

Csak mi h�rman maradunk a dombtet�n. A m�sik dombon ugyan�gy tesznek: Voldemort �s a k�t Malfoy is fennmarad. Innen term�szetesen senki sem tal�lja el a m�sikat, csak v�runk. V�runk, hogy mikor kell nek�nk is belevetn�nk magunkat a t�megbe. Akkor, amikor m�r mindenki kifek�dt. Csak akkor j�n az igazi harc – hiszen ez�rt j�tt�nk ide. Majd kider�l, ki lesz a gyilkos �s az �ldozat. R�szemr�l egyik se j�, de ha v�lasztani lehetne, ink�bb az el�bbin�l maradn�k. �n csak azt teszem, ami a n�pnek j� �s a n�pnek az a j�, ha mi nyer�nk. Persze ez is csak n�z�pont k�rd�se, de ezen m�r nem godolkodok – fesz�lten n�zem hol a csatat�rt, hol Voldemortot.

  M�g vagy f�l �r�t v�runk, majd a szemk�zti oldalon megindulnak. Lent a v�lgyben m�r alig vannak var�zsl�k, de most �k is a k�zeled�kre n�znek –teljesen megfeledkeznek magukr�l, abbahagyj�k a harcot. Mi pedig lassan el�rj�k a v�lgy k�zep�t, ahol a v�gs� �sszecsap�s sz�nhelye fekszik.

„Fegyver cs�r�g, hal� h�r�g,

A nap v�rt�ba sz�ll,

V�rszagra gy�l az �ji vad:

Te tetted ezt, kir�ly!

Lev�gva n�p�nk ezrei

Halomba, mint kereszt,

Hogy s�rva tall�z, aki �l:

Kir�ly, te tetted ezt!”

Meg�llunk egym�s el�tt. Ez a pillanat nagyon eml�keztet egy m�sod�ves eml�kemre: a p�rbajszakk�rre. Val�sz�n�leg itt is ugyanaz lesz: aki gyorsabb, az nyer.

  M�r nem tudom, mennyi ideje �llunk. A sz�l felt�mad, l�gyan simogatja b�r�met, a hajamba kap. De nem sok�ig �lvezhetem a term�szetet: mert a leveg� hal�lszagot hoz mag�val – ami nem is csoda, ha az ember egy kihalt csatamez� k�zep�n �ll…

  Felemelem a tekintetem – az tal�lkozik Voldemort�val. A szeme par�zslik a pokol t�z�t�l, pengev�kony ajkai g�nyos mosolyra h�z�dnak. Valahogy �gy tehet a m�sik n�gy f�rfi is – mocorg�st �szlelek mind a n�gy ir�nyb�l. �rzem, hogy a mellettem l�v�k szorosan megmarkolj�k p�lc�ikat – h�t �n is �gy teszek.

–       R�gen tal�lkoztunk m�r, Tom. – sz�lal meg hirtelen mellettem

Dumbledore. Hihetetlen! F�l m�sodperccel ezel�tt m�g �n is ugyanezt akartam mondani.

–       Igen, �n is �gy v�lem, Albus. – Voldemort mosolya kisz�lesedik – De mi�rt is fecs�relj�k taccspartira az id�nket? Nekem m�g rengeteg tervem van a vil�ggal �s szeretn�m gyorsan lez�rni az �gyet. – hangja t�relmetlen �s moh�. Most egyszerre �gy �rzem,

mintha a sebhelyem ment�n kett� akarna szakadni a fejem – a heg eddig is f�jt, de m�r megszoktam. Most viszont hirtelen olyan er�s lett, hogy egy pillanatra le kellett hunynom a szemem – de a f�jdalom, ahogy j�tt, �gy ment. �n m�r csak rem�nykedem, hogy senki se l�tta, hogy k�nomban �sszeszor�tottam a szemem – az a gyenges�g jele. �n, pedig nem lehetek – nem vagyok gyenge, ha m�r id�ig eljutottam. Pont most futamodn�k meg, amikor itt van a mindent eld�nt� pillanat? Nem. Ha m�r itt vagyok, akkor tegyek is valamit. �s teszek is. Hirtelen el�r�ntom a p�lc�mat – nem tudom, mi t�rt�nik k�r�l�ttem – �s kimondoma hal�los �tkot:

– Adava kedavra! – Voldemort val�sz�n�leg meglep�d�tt, �gy nem v�dekezett, csak elter�lt a f�ld�n. Mindenki megk�v�lten n�zi az �lettelen testet, de Piton hamar �szbe kap �s �rtalmatlann� teszi a m�sik kett�t.

Elered az es�. N�pek ezreir�l mossa le a g�zst, ami fogva tartja �ket. V�z form�j�ban hozza az �j vil�got. Egy sz�p �s �r�mteli �j vil�got. Elmossa a hal�lt, �s �letet locsol a f�ldbe. A r�g nem l�tott Nap kis�t. Sugarai megvil�g�tj�k arcomat, ahol egy �r�mk�nny g�rd�l lefel�.

�

Egy �vvel k�s�bb m�r a saj�t h�zamban �nneplek Dumbledore, Piton, McGalagony �s n�h�ny volt iskolat�rsam t�rsas�g�ban. Ez az els� �vfordul� az�ta, hogy legy�zt�k a gonoszt. Egy �ve annak, hogy – megsz�moltuk! – pontosan �tsz�z ember halt meg egy mindent kimer�t� csat�ban. �tsz�z… Belegondolni is rossz, hogy ez is az „egy mindenki�rt, mindenki egy�rt”-en alapul.

  Kicsivel k�s�bb, �jf�lkor hoppan�lunk az Abszol �tra, ahol egy kisebb nemzet k�sz�nt minket, a h�s�ket, akik megszabad�tott�k a vil�got a s�t�ts�gt�l. A m�gia�gyi miniszter besz�det mond, majd mindenki pohar�t emeli a f�rfira, aki megv�ltotta.

„De t�l zen�n, t�l s�p-dobon,

Riad� k�rt�n �t:

�tsz�z �nekli hangosan

A v�rtan�k dal�t.”