IV. rész

(A klubhelységben csend uralkodott. A tűz ropogott csupán. Egyetlen ember volt még itt. Harry. Menj lefeküdni! Unszolta egy hang a fejében. Éjjel három óra volt. Három óra telt el azóta, hogy Ginny szerelmet vallott neki. Tényleg nem álmodta? De miért menjek lefeküdni? Hiszen itt minden olyan gyönyörű!- gondolta)

A hálóteremben már mindenki mélyen aludt mire Harry fölment. Ő azonban egy cseppet sem volt álmos. El akarta azonban kerülni a rémálmokat és az órai alvást ezért erőt vett magán és lefeküdt. Elaludni így sem tudott. Folyton az járt a fejében, hogy Ginny szereti. Még sokáig forgolódott álmatlanul, aztán végül sikerült elaludnia.

***
Reggel izgatottan ébredt és megint nagyon boldog volt. Ez feltűnt Ronnak is és a klubhelységbe érve megkérdezte:
- Már megint mit csináltál az éjjel?
Harry erről tudott volna mesélni, de inkább hallgatott. A klubhelységben Ginny Hermione-vel beszélgetett. Harry érezte hogy ez már nem valami jó jel. Mikor azonban Ginny ránézett már teljesen mindegy volt neki, hogy elmondta-e Hermione-nek az éjjel történteket. Hirtelen melegség öntötte el a testét.
- Harry!- pöckölte meg Ron barátját, ezzel kizökkentve a mélázásból.- Figyelsz te rám egyáltalán?- méltatlankodott
- Öhm persze- válaszolta kissé meghökkenve Harry
- Nos akkor?- folytatta Ron
- Mit, mit is kérdeztél?-
- Nem figyeltél!- csattant fel Ron- Azt, hogy megyünk-e reggelizni?
- És Hermione?- kérdezte Harry és pillantás átsiklott a lányra
- Mi van vele?- dohogott Ron
- Ő nem jön?
- Mit tudom én, hogy jön-e! De miért is olyan fontos ez?
- Na jó. Nekem mindegy, csak régen még…
- Úgy érted mikor még nem voltál belé szerelmes?- kérdezte Ron, s közben gonoszul elvigyorodott
- Mi van?- csattant föl Harry
- Ennyire azért nem vagyok vak- hencegett- folyton bámulod és félrevonultok, csakhogy ne…
- Én nem vagyok szerelmes Hermione-be!- mondta megjátszott közönnyel Harry
- Na persze- erősködött Ron
- Tényleg nem- bizonygatta Harry
- Jó, jó. Nem kell róla beszélnünk.- mondta Ron, megveregette Harry vállát majd elindult a portrélyuk felé. Harry követte. A nagyterem felé siettek. Reggeli közben nem került szóba ez a téma. Sötét varázslatok kivédése órára menet azonban Ron előhozakodott vele.
- Azért legalább nekem szólhattál volna! Én nem is értem, hogy a múltkor is…
- Ron- kezdte higgadtan Harry- Nem vagyok belé szerelmes!
- Mire jó ez?- zsörtölődött
- Micsoda?
- Az hogy itt bizonygatod! És ha igen? Jó, jó tudom, hogy Hermione mindkettőnk barátja, de miért kell tagadni? Nem kell róla beszélni, de legalább ne tagadd le!
- Azért tagadok, mert hülyeségeket beszélsz! Ha tényleg szerelmes is lennék Hermione-ba mért tagadnám le?
- Mit tudom én mért tagadsz!
- Azért mert nem igaz!
- Na jó! De, ha nem Hermione akkor… Ginny?- kérdezte Ron és kérdő pillantást vetett barátjára
Harry habozott majd végül bólintott. Ron hüledezve megkérdezte:
- És te mióta? Mert azt tudom, hogy Ginny mindig is rajongott érted de…
- Hát… nem t’om
- Szóval azért szakított Deannel- bökte ki Ron
- Valószínűleg
- És te szerelmet vallottál neki?
Harry nyelt egyet majd ismét bólintott. Ron nem szólt semmit, de arcára kiült a döbbenet. Onnantól kezdve nem szóltak egymáshoz. Nem kellett hozzá sok idő és már ott is voltak a SVK teremnél. Hermione a terem előtt várta őket. Boldognak látszott de nem szólt semmit. Együtt mentek be a terembe majd nem sokkal később elkezdődött az óra.

***
Órák után Harry, Ron és Hermione együtt mentek föl a klubhelységbe leckét írni. Hermione természetesen szóba hozta az éjjel történteket:
- Harry- kezdte izgatott mosollyal- nem szeretnél valamit elmesélni nekünk?
Harry gondolkodott egy darabig, mint aki nem érti a célzást majd nemes egyszerűséggel, kibökte:
- Nem
- Ne piszkáld már Hermione! Majd elmondja, ha akarja- torkolta le Ron a lányt
-Te meg honnan tu…- kezdte volna, de Harry a szavába vágott:
- Én mondtam neki! Baj?
- Nem, nem csak azt hittem, hogy nem akarod…
- Előbb vagy utóbb rájött volna- legyintett Harry- amúgy, meg azzal piszkált, hogy beléd vagyok szerelmes
- Sejtettem hogy ez lesz-, morogta a lány
- Khm, én is itt vagyok!- szólalt föl Ron akit barátai eddig semmibe vettek.
Ezek után sokáig csendben írták a házi feladataikat majd ismét Hermione törte meg a csendet:
- És most hogyan tovább veletek? Úgy értem, hogy nem szeretnéd Ginnyt randira hívni vagy ilyesmi?
- Hát… nem t’om- tűnődött Harry
- Ez a randi dolog Cho-val se igazán működött valami fényesen!- kapcsolódott be a beszélgetésbe Ron
- Ez igaz!- bólintott Harry
- Jaj ne csináld már!- nyafogott Hermione- Cho szomorú volt Cedric miatt! Ginny viszont örülne, hogy veled lehet!
- Hát… ez is igaz!- bólintott ismét Harry
- Szerintem, nem kell úgy elsietni a dolgokat- hadarta Ron
- Lehet- vont vállat Harry
- Ugyan már! Ez tökre nem…- kezdte zsörtölődve a lány, de ekkor megjelent mögötte Ginny és szelíden megkérdezte:
- Ide ülhetek?
- Öhm persze- válaszolta zavartan Hermione
Harry hirtelen meg sem tudott szólalni de ő is nagyon örült Ginnynek.
- Sziasztok- kezdte Ginny kissé félénken cipője orrára tekintve majd mikor fölnézet fülig pirult.
- Szia- hangzott el háromszor
- Ron- szólt oda ingerülten Hermione a fiúnak
- Mi van?- reagált dühösen
- Nekünk segítenünk kellene Neville-nek nem gondolod?- kérdezte és a békáját hajkurászó fiúra bökött
- Vehetne már egy új varangyot- morgolódott Ron, majd mindketten felálltak és elsiettek a fiú felé.
Ginny zavartan nézte Harryt, aki épp kibámult az ablakon, majd kisvártatva megszólalt:
- Tudod én…- kezdte, de Harry hirtelen félbeszakította:
- Ginny, nincs kedved sétálni egyet az udvaron?
- De, de van!- válaszolta élénken a lány
Harry nem törődött a leckékkel, fölállt és Ginnyvel együtt kimásztak a portrélyukon. Két barátja mosolyogva nézett utánuk.

***
Már hat óra is elmúlt mire végre visszaértek. Mindketten zavarban voltak, Ginny azonnal elköszönt és már szaladt is a lányok hálótermei felé. Hermione boldogan faggatta Harryt:
- Hol voltatok?- kérdezte izgatottan
- Az udvaron. Sésétáltunk- felelte bambán Harry
- És?- folytatta a faggatózást Hermione
- Mit és?- háborgott Ron ezzel jelezve, hogy ő is figyel- Gondolom, beszélgettek! Nem igaz Harry?
- Hát… asszem- válaszolta bizonytalanul Harry
- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem csak beszélgettek!- taglalta Hermione
- Mit kell neked beleszólni?- csattant fel Ron
- Jól van! Majd Harry elmondja!- háborgott a lány és közben rápillantott Harryre
- Hát… - Harry nem igazán tudta kommentálni az eseményeket
- Mi volt?- faggatta tovább Hermione a barátját
- Tényleg beszélgettünk és…
- Csókolóztatok ugye?- csicseregte boldogan Hermione
- Aha- bólintott félénken Harry
- Hogy mi?- dühöngött Ron
- Jaj Ron!- legyintett Hermione
- De hát…- hápogott a fiú- a húgom
- A húgod már nem kislány! Tudja, hogy mit csinál! És Harry is!
- De akkor is!- dohogott Ron
- Menjünk vacsorázni!- szólt közbe Harry
Vacsoránál Harry szörnyen érezte magát. Tudta hogy Ront, zavarja az, ami közte és Ginny közt történt, de szerelme erősebb volt, annál hogy ennyi miatt lemondjon Ginnyről. Vacsora után még befejezték a leckéjüket és elmentek lefeküdni. Harry sokáig nem tudott még elaludni. Sok minden járt a fejében. Mikor végre sikerült elaludnia akkor is csak rosszakat álmodott. Álmában Ginny állt előtte és mindenféléket ordított az arcába. Nem sokkal később Hermione is odaállt Ginny mellé és folytatta Harry ócsárlását. Ekkor hirtelen csattanást hallott! Ezt már nem álmodta! Hirtelen közeledő léptek. Valaki elhúzza az ágya függönyét. Harry ijedten ült föl az ágyban és kapkodott a szemüvege után. Ginny volt az. Ginny állt előtte. Reszketett és nyöszörgött. Pizsamája több helyen elszakadt, kezéből ömlött a vér.