Megjegyzés: Egy francia írás alapján készült.

Két szál rózsa

Február 13-án volt, másnap Valentin nap a szerelmesek ünnepe. Roxfortban az idősebb diákok mind lázban égtek. Erre a napra tűzték ki roxmortsi hétvégét. A Griffendél- toronyban nagy a sürgés-forgás. Harry már hetekkel ezelőtt meghívta Ginnyt, hogy töltsék együtt ezt a napot. A lányok ruhákat próbálgattak, frizurát csináltak, kivéve egyvalaki: Hermione. Ő csak ült az ablak melletti fotelban, egy vaskos könyvvel a kezében és tanult, legalábbis azt szerette volna, ha mindenki azt hiszi. Nem készült a kirándulásra, mert senki nem hívta meg. Bár gondolatban eltervezte, hogy mit venne fel. Nem akart egyedül lemenni a faluba az andalgó szerelmespárok közé. Könnycseppek jelentek meg a szeme sarkában, ám ekkor meglátta, hogy egy sötét sziluettet közeledni.

-         Tanulsz Hermione?- szólította meg Ron.

-         Igen!- felelte a kelleténél kicsit durvábban. A fiú jóságosan kivette a könyvet a kezéből és megfordította.

-         Így könnyebb lesz?- néhány másodpercig hallgatott, aztán észrevette a könnycseppeket a szemében.- Te sírtál?

-         Nem, csak valami belement a szemembe.

-         Értem!- de látszott, hogy nem hisz neki.- Már tudod, hogy mit csinálsz holnap a faluban?

-         Én nem megyek le.- Ron ettől teljesen megrökönyödött.

-         De, hát… Miért?

-         Mert semmi kedvem ehhez az egész rózsaszín felforduláshoz.

-         Még egy jó baráttal sem lenne kedved lemenni?- vigyorgott a lányra. Hermione gyomra hirtelen összerándult, és felpattant a fotelből, hogy még az ölében lévő könyvet is lesodorta.

-         Öhm…ha…öhm… gondolod, mehetünk együtt!- teljesen elvörösödött. Végre Ron meghívta, és nem egy cicababát, hanem őt.

-         Rendben, akkor holnap reggel találkozunk!- egyre szélesebben vigyorgott. Elindult a hálótermek felé. Hermione megvárta, amíg Ron eltűnik a lépcsőn, felrohant a szobájába és feltúrta a ládáját, hogy előszedje az eltervezett világoskék blúzt és fekete szoknyát. A lány olyan hamar tűnt el a klubhelységből, hogy nem hallhatta a felfordulást. Amikor Ron felfelé menet belebokszolt a falba, és eltörte a kézfejében a csontokat, de még így is ült az ágya szélén az egyik kezével szorongatta a másikat és vigyorgott, végül szobatársai rávették, hogy menjen le a gyengélkedőre, szerencsére Madam Pomfrey szempillantás alatt rendbe hozta a törött végtagot. Másnap reggelre már el is felejtette.

14-én reggel Hermione nagyon korán ébredt, és csak remélni merte, hogy nem álmodta az egészet. Felvette a kiszemelt ruháit, és fölékanyarított egy talárt. Mire leért a klubhelyiségbe Harry és Ron már a portrélyuknál toporogtak, és szokatlanul tisztának és jólfésültnek tűntek.

-         Na végre! Már majdnem éhen haltunk!- szinte futva mentek a Nagyterembe. A két fiú úgy vetette rá magát a szalonnára és a tojásra, mintha egy hete nem ettek volna semmit. Reggeli után még beszélgettek egy kicsit a Griffendél- toronyban. Úgy 10 óra tájban kibújtak a talárjaikból és elindultak Roxmortsba. Harry és Ginny külön mentek. Ron és Hermione először Zonkóhoz tértek be. A lány életében talán először felhőtlenül szórakozott és még véletlenül sem jutott eszébe a tanulás. Egész nap csak nevettek. Délután 3 körül megittak egy kávét Madam Puddifootnál. Vagy egy órát töltöttek el.

-         Hermione! Maradj itt, két perc múlva visszajövök!- és meg sem várva a választ kirohant. A lánynak csak most volt ideje körülnézni. Mindenfelé az asztaloknál párocskák ültek. Megállapította, hogy van néhány évfolyamtársuk is. Az ajtócsengő csilingelni kezdett és belépett Ron. Mindkét kezét a háta mögé dugta, és láthatóan nagyon elégedett volt. Leült az asztalukhoz.

-         Hermione, szeretnék neked adni valamit!- a háta mögül elővett egy szál sárga rózsát, aminek a szárához egy pergamen volt kötve. A lány remegő kézzel tekerte szét a papírt, amin ez a szöveg állt:

          „Ez a szál rózsa jelképezze a barátságunkat!

          Így szeretném neked megköszönni, hogy már

       Több, mint 6 éve a legjobb barátom vagy!  

                                                     Szeretettel Ron”

Hermione láthatóan elszontyolodott, de igyekezett álcázni. Ekkor Ron elővett egy másik rózsát, amely ezúttal vörös volt, és amihez szintén hozzáfűzött egy üzenetet.

      „Ez a szál rózsa, pedig jelképezze, a szerelmünket!

         Így szeretném elmondani, hogy mit érzek irántad!

                                                  Szerelemmel Ron”   

Hermione szemében ismét könnyek csillantak meg, de ezúttal örömkönnyek. Ron megfogta a kezét:

-         Szeretlek Hermione!

-         Én is szeretlek Ron!- e szavakra ajkaik összefonódtak egy csodálatos csókban.

Vége