II. rész

Másnap Harry morcosan ébredt. Ron ellenben valamiért nagyon boldog volt. Együtt mentek le a klubhelységbe, ahol Hermione már várta őket. Harry egy pillanatra félreintette Hermione-t. Ron szúrós szemmel nézte őket, de Harryt ez most nem, igazán foglalkoztatta. Sietve belekezdett:
- Megkérdezted Ginnyt?
- Nézd Harry, Ginny nem... Jaj Harry
- Értem- dörmögte morcosan
- Én sasajnálom- sikította Hermione Harry után
Harry kimászott Ronnal a portrélyukon. Ma megint csak ketten mentek reggelizni. A nagyterem felé vették útjukat.
Ront, bosszantották a klubhelységben történtek és reggeli közben már nem bírta magába fojtani kérdését:
- Mi van közted és Hermione között?- morfondírozott
- Ugyan már Ron!- legyintett Harry
- Pedig nagyon úgy tűnsz, mint aki totál belezúgott!
- Te pedig úgy tűnsz, mint aki totál féltékeny!- vágott vissza Harry
- Na jó! Ki vele! Miért vagy ilyen morcos?
- Ne piszkálj már Ron! Nem is vagyok morcos!
- Kibe zúgtál bele?
- Nem... semmi közöd hozzá!
- Ismerem? Hatodéves? Mondd már! Van közöm hozzá! Tényleg nem Hermione?
- Nem Hermione! És mondtam már, hagyjál!
- Ha te nem mondod, el majd rákérdezek Hermione-nél!- mondta dacosan
- Te tudod! Én mindenesetre már jóllaktam!- mondta Harry majd felállt és mérgesen kisietett a nagyteremből

***
Délután Harrynek semmi kedve nem volt a klubhelységben ücsörögni két barátja társaságában.
Inkább a hálóteremben duzzogott és azon tűnődött, hogy Hermione elmondta-e Ronnak a titkát?
Odasétált az ablakhoz és szomorúan kibámult rajta. Várt valamire. Talán azt remélte, hogy megjelenik Hedvig csőrében egy levéllel, amiben benne van a megoldás. Vagy talán maga Ginny jön fel hozzá, és szerelmet vall. Mégis mit vártál? Dünnyögte
egy hang a fejében. Hogy Ginny csak úgy a karjaidba omlik majd? Meg kell mondanom Ginnynek- gondolta.
Harry lépteket hallott és akaratlanul megfordult. Miben reménykedsz? Kérdezte ismét a hang. És ekkor szíve nagyot dobbant.
Ginny jelent meg a hálóterem ajtajában. Harry láttán igencsak meglepődött. Majd dadogva belekezdett:
- Szia Ha....Harry! Én, én ezt csak... De...Deannek hoztam.
- Szia Ginny- mosolygott szomorúan Harry, egy pillanatig tényleg azt hitte.
- Harry én, úgy érzem beszélnünk, kell! Hermione kérdezett valamit és én nem adtam konkrét választ. Sajnálom de még...- kezdte megszeppenve
Harry örült, hogy Ginny mégis szeretne vele beszélni.
- Én is szeretnék veled beszélni. De megkérdezhetem, hogy mi az?- mondta és a lány kezében lévő levélre bökött
- Ja, ez? Ezt, mint már említettem Dean kapja. Nem hiszem, hogy örülni fog neki- sóhajtott bűnbánóan
- Nos akkor...- kezdett bele Harry, de azonnal be kellett fejeznie, mert ekkor belépett Ron.
- Majd máskor- hadarta Ginny és letette a levelet
- Ez meg mi? - kérdezte Ron a levélre bökve miután a lány elment
- Egy levél Deannek!- válaszolta Harry
- Nézzük meeeg!- mondta gyermeki izgatottsággal Ron
- Nem tudom, de szerintem ne nézd meg! Nem neked szól!- vetette oda dühösen Harry bár ő még kíváncsibb volt rá
- Ugyan már!- legyintett Ron- A hugi írta! Engem igenis érdekel, hogy a húgom miket irkál az évfolyamtársamnak! Megnézem!- jelentette ki elszántan
- Nézd!- vetette oda Harry szánalommal
Ron buzgón, kiszedte a pergament a lezáratlan borítékból, és olvasni kezdte. Miután befejezte hirtelen meglepődve pislogott Harryre.
Már ő sem bírta tovább. Kiszedte Ron kezéből a levelet és tompán elmosolyodott. Egy szakító levél volt.