III. rész

Hétfőn reggel Harry olyan boldog volt, még az sem zavarta, hogy hétfő van.
Reggeli alatt is egyfolytában vigyorgott. Ron és Hermione semmiképp sem akarták kedvét
szegni, így inkább csak hallgattak. Mágiatörténelem órára menet Hermione már nem bírta ki
szótlanul:
- Átnéztem a bájitaltan házi feladatotokat tegnap-, kezdte- Harry a tiedet jónak, láttam csak nem fejezted be.
- Azóta már befejeztem Hermione!- fortyant fel Harry és már nyoma sem volt a reggeli jókedvének
- Jó- prüszkölte cinikusan a lány- Ron a tied nem volt valami jó, de átírtam
- Kösz- vetette oda Ron
- Még valami?- kérdezte csipkelődve Harry a lány felé fordulva, de most Ron szólalt meg:
- Láttátok Deant? Teljesen kikészült!
- Öhm én láttam-, mondta kissé bűnbánóan Harry
- Miért?- kérdezte Hermione érdeklődéssel a hangjában
- Mert Ginny szakított vele- folytatta Ron- levélben
- És te ezt honnan tudod?- mérgelődött Hermione, mintha féltékeny lenne a fiúra, amiért előbb tudta meg
- Ő mondta-, hazudta Ron
- Ki?- kérdezte dühösen Hermione
- Hát Dean. Nem emlékszel Harry? Neked is mondta!- mondta ártatlansággal a fiú
- Ööö ja de. Tényleg
- Nem hiszem! Ti elolvastátok azt a levelet mi?- dühöngött a lány
- Nem- vágták rá kórusban a fiúk
Hermione-nek nem volt több ideje faggatózni ugyanis odaértek a mágiatörténelem terem elé és be kellett fejezniük a beszélgetést. Harry rápillantott a tőle nem messze ülő Dean Thomasra. Valóban elég szomorúnak tűnt. Harry sajnálta, hogy ami neki öröm az másnak bánat.
Mágiatörténelem órán még sokat gondolkodott. Az is eszébe jutott, hogy milyen jó lenne, ha valakivel megbeszélhetné a gondjait. Mikor ez eszébe jut mindig elkeseredetten, gondol Siriusra. Tavaly meg tavaly előtt mindig ott volt Sirius, akivel megbeszélhetett mindent. És most kivel beszélje meg. Hermione-vel? Egy lánnyal beszéljen úgy, mintha a szüleivel beszélne? Többször volt mikor a klubhelységben ültek várta, hogy megjelenjen Sirius feje a kandallóban, de semmi. Hiába várt. Még mindig mágiatörténelem órán ültek. Harry érezte, hogy egyre álmosabb. Letette a fejét a padra és becsukta a szemét. Hirtelen megjelent előtte egy kép. Ginny. Ginnyt látta, ahogyan fekszik a titkok kamrájában. Mély fájdalom hasított a sebhelyébe. Elkezdett rohanni és rohanni, de hiába. Mire odaért a lány már nem volt sehol. Egy ajtót pillantott meg. Bement rajta. Ez az ajtó a Mágiaügyi Minisztériumba vezetett, méghozzá abba a szobába, ahol Sirius meghalt. Ginny állt a függöny előtt. Hirtelen elkezdett dőlni. Ginnyt is el akarja nyelni a függöny. Nem azt nem engedheti! Ginnyt nem! Rohanni kezdett, de ismét megfájdult a sebhelye. Elesett és vergődött. Hirtelen kinyitotta a szemét. A padlón feküdt még mindig a mágiatörténelem teremben. Az órának már vége. Hirtelen két barátja hajolt fölé.
- Jól vagy Harry? Minden rendben?- aggodalmaskodott Hermione
- Igen jól.- kezdte, s közben felállt- Csak... már megint fáj a sebhelyem.
- Szerinted miért?- kérdezte Ron
- Nem tudom- kezdte Harry és már majdnem, mondta, hogy biztos a rémálma miatt de inkább magába fojtotta a szót.
- Ez különös- tűnődött Hermione- megyünk bájitaltanra?
- Igen- nyögtek fel panaszosan a fiúk

***
A bájitaltan a szokásos nyomott hangulatban telt. Piton szokás szerint minden Griffendéles munkájába belekötött, de ezt már megszokták. A többi óra is unalmasnak bizonyult, különösen Harry számára. Az ebéd utáni órák még gyorsabban teltek. Egyszerre csak azon kapta magát, hogy a többiekkel együtt házit körmöl a klubhelységben. Talán a délelőtti álma miatt, de akaratlanul is belenézett a kandallóba. Semmit sem látott a pislákoló tűzön kívül. Hirtelen már nem volt kedve házit írni. A reggeli rémálmán tűnődött. Ismét megfájdult a sebhelye. Újra és újra látta maga előtt, ahogy Ginny eltűnik a függöny mögött, és nem tud rajta segíteni. De vajon mit jelenthet ez? Köze lehet Siriushoz? Eztán nagyon sokáig tűnődött ezen. Még éjfélkor is a fotelban ücsörgött mikor már csak hárman voltak a klubhelységben.
- Menjünk lefeküdni- mondta ásítások közepette Ron
- Szerintem is- helyeselt Hermione
- Menjetek. Én még maradok-, mondta elszántan Harry- nem vagyok álmos
- Ahogy gondolod! Jól vagy? Ne maradj fönn sokáig!- anyáskodott a lány
- Ne aggódj Hermione!- mosolygott Harry
Elköszöntek egymástól, barátai pedig elmentek lefeküdni. Harry teljesen egyedül maradt a klubhelységben. Tisztán hallotta a tűz ropogását. Felállt és kibámult az ablakon. Sötét volt. Nagyon sötét. Hirtelen mozgást hallott. Azt hitte, hogy csak képzelődik ezért meg sem fordult.
- Harry- suttogta egy vékony hang
A fiú megfordult. Egyszerre érzett hideget és meleget. Gyomra bukfencezett egyet. Szíve vadul kalapált. Ginny állt vele szemben. Harry még szebbnek látta, mint máskor. Vörös haja kiengedve pihent a vállán. Csíkos pizsama volt rajta, és ha ránézett Harryre elpirult és mosolygott.
- Ginny- suttogta és kérdő pillantást vetett a lányra
Talán azt hitte, hogy csak álmodik pedig most nem álmodott. Körülbelül egy percig némán bámulták egymást. Ez most nem az a perc, ahol szükség volna szavakra.
Harry oda állt Ginny elé, megfogta mindkét kezét és mélyen a szemébe nézve mondta:
- Szeretlek Ginny! Nem is tudom mióta.
- Én is szeretlek Harry- suttogta rekedten Ginny
A klubhelység egyszerre felélénkült. Egyre közelebb értek egymáshoz és mindegyikük a bőrén érezte a másik forró leheletét.