Harry Potter és egy mugli

1. rész
[Új szomszédok]


Harry Potter épp az ágyán feküdt, aminek vagy egy évvel ezelőtt volt utoljára látogatója. Bizony. Az év végi eseményekre való tekintettel, Harrynek minél előbb vissza kellett térnie „imádott” rokonaihoz, Dursleyékhez. Ugyanakkor hiába tudta, hogy miért kell itt lennie, egyedül, - amit talán mégse bánt annyira- mikor barátai boldogak lehetnek, talán együtt…bántotta, illetve aggasztotta néhány dolog… Még mindig a fülében csengtek a szavak…
” Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött…azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt…A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik míg él a másik…Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli…”
…szóval mindenkinek miatta kellett meghalnia…először az apjának aki megakarta védeni fiát és feleségét…majd az anyjának aki testével védte…aztán Voldemortnak- illetve neki is megkellett volna halnia, és senki se bánta volna főleg Harry nem ha meghal, de ő valószínűleg túl gonosz volt hozzá… vagy nem volt benne semmi emberi- …aztán szegény Mógus, akit meg ő ölt meg, mert Voldemort ráuszította és ha nem teszi meg akkor ő halt volna meg…majd Lockhart, bár ő csak megbolondult… majd Barty Kupor aki figyelmeztetni akarta őt és Dumbledoret a veszélyre… aztán O’men…Sturgis akit lecsuktak (de még nem halt meg szerencsére)…aztán ismét egy olyan személy aki nagyon- nagyon fontos volt neki… Sirius Black… ő is csak azért halt meg, mert Harry megint bajba került… és Harry nem tudott felébredni ebből a rémálomból… pedig biztosan nem lehet, hogy Sirius meghalt…- gondolta mikor megtörtént a katasztrófa…- de ma már tudja, hogy megtörtént és nem találkozhat vele többet, mert ő tovább ment. Arról nem is beszélve, hogy majdnem barátait is elveszítette… és mindez egy jóslat miatt?! Az egész olyan hihetetlennek tűnik, és mégis igaz… ha Harry ezt egy idegennek mesélné el… vagy a kalandjairól fotókat tudna mutatni, akkor is azt mondanák, hogy ezek csak filmes trükkök és hazudik… mint ahogy ezt egy éve tartották róla… egészen addig az eseményig…és ismét visszatértünk a jóslathoz…” És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik míg él a másik…” és mi van ha ő lesz az áldozat?! Akkor mindenki hiába halt meg, hisz Voldemort folytathatja sötét dolgait… nem bukhat el…de vajon képes lesz- e rá, hogy felvegye a harcot vele, vagy gyilkoljon ő nem tud… nem olyan mint Voldemort… nem képes rá…vagy mégis…bosszút kell állnia annyi emberen, mert ha haboz a megfelelő alkalommal, a világnak vége… rengeteg varázsló, boszorkány, és mugli halála fog az ő lelkén száradni… persze, ezt már nem érné meg… De még nincs itt az idő. Egyenlőre csak éjszaka van, és ő biztonságban van, a Dursley család házában. Rokonai hatalmas horkolása hallatszik be…abba a kis szobába, ahol történetesen ő aludt. Most először a héten, végre sikerült lehunynia szemét… nyugodtan alszik…de a nap már fel is kelt…a család tagjai felöltözve ültek lent az ebédlőben és reggeliztek. Harryre nem is számítottak, sőt örültek neki, hogy unokaöccsüket még csak nem is látták mióta hazajöttek az állomásról. Nem lehettek sokáig boldogok, mert ezen a reggelen Harryt is felébresztették a zajok, és úgy döntött ideje túltennie valamennyire magát a dolgokon… ezért hát lement reggelizni ő is… Amilyen képet az akkor még boldog család vágott… Harry még életében nem látott, tőlük ilyet, még akkor, s ha őróla volt szó.
-Mit keresel t itt?- förmedt rá bácsikája.
-Reggelizni jöttem.- (Azt tudni kell, hogy nem mondta meg mi történt a keresztapjával.) Vernon bácsi morgott egyet, jelezve, hogy rendben.
- Van valami hír a keresztapádról?- kérdezte, de nem jóindulatból, csupán még mindig félt tőle.
-Oh…- gondolkodott Harry, aki nem akarta ezt a témát fölhozni.- …hát, persze! – vágta rá „nagy vidáman”.- Most épp a közelünkben járkál, és akárhol is van figyel. – igaz, ennek csak a fele volt igaz, de épp elég, hogy a család behúzza a nyakát. Viszonylag nyugodtan megtudtak reggelizni, csak a végén zavarta meg őket valami. Mégpedig egy hatalmas zaj. A szomszéd kertnél hatalmas költözető kocsik zaja hallatszott, meg fúrás és egyéb idegesítő zajok.
-Hát ez mindennek a teteje! Hétfő reggel 7 óra van, és ezek felébresztik az embert.- és kezdődött a szokásos veszekedés, amiben Harry nem kívánt ezúttal részt venni. Kinézett az ablakon. Verőfényes napsütés…nyár…úgy döntött kimegy az udvara, bár tudta, hogy minden lépését figyelni fogják. Kivitt egy tankönyvet, egy bájitaltan tankönyvet ( ha auror akar leni, jobb lesz ha bemagolja) és a kviddicses könyvét. Az udvaron leheveredett a fűre és elkezdett olvasgatni. Szokás szerint úgy érezte mindenki figyeli, így fel se tűnt, hogy valaki mögötte áll, sőt lehajol, és nézi mit olvas, illetve nézeget.
-Szia!- köszönt az illető.
-Va! Huh…- megnyugvással töltötte el, hogy csak egy korabeli lány áll mögötte.- Szia!- nyögte ki végül.
-Csak köszönni szerettem volna, mert a szüleimmel most költöztünk ide, és … hiába köszöntem át a kerítésen, nem hallottad meg.
-De ezt már meghallottam.- most már teljesen megnyugodott, és szemügyre vette a lányt. A lány két szeme mélybarna, míg a haja a szőkésbarna volt. Teljesen elkábult, nem azért, mert annyira szép volt – bár kétségtelen tetszett neki-, hanem mert muglinak látszott, és megszólította őt, kedvesen… nem nevette ki mint régen az általánosban mindenki… azt mondjuk nem is feltételezte, hogy meg akarná verni…
-Hahó!
-I- igen?
-Elbambultál.- nevetett, d ezt is kedvesen, és halkan.
-Ja…tényleg…
-Gondolom reggel van még számodra…
-Biztos…
-Hu…hát ez valószínű…én meg azt hittem discmant hallgatsz.
-Mit?
-Discman…öhm…tudod…
-Ja…persze. Nem, nekem nincs discmanem.
-Nem mondod? De walkman- ed sincs?
-Nincs.
-Tv?
-Nincs.
-Hifi torony?
-Nincs.
-Számítógép?
-Nincs.
-Videó játék?
-Nincs.- és már lemondott a lányról, mert azt hitte olyan mint Dudley.
-Ez tök jó! Nekem sincs! Anyuék azt mondják, hogy kárt tesz a fülemben, és a tv pedig ha éjjel nézem, akkor nem hagy majd aludni.- erre a fiú kicsit megnyugodott.
-Aha.- nem tudott értelmesebb választ.
-Azta! Én ezeket még nem is láttam a könyves boltokban! Én is szeretem a boszorkányos és varázslós dolgokat! Képzeld csak el mi lenne, ha egyszer csak megtudnám, hogy varázsló vagy! Hát nem lenne jó?
-De…engem is érdekelnek ezek a dolgok, főleg, hogy néhány évvel ezelőtt még nem is tudtam róluk…illetve, hogy vannak ilyen…képzeletbeli dolgok…egyébként ha kiderülne, hogy varázsló vagyok, akkor azt először én tudnám meg, nem?
-Valószínű! De tényleg, hol vetted a könyveket?
-Hát…ö…egy…egy ismerősöm segített hozzájutni…ő sokat foglalkozik ezekkel a dolgokkal…de nagyon messzi…és…furcsa helyen…él…és ő is furcsa, úgy értem „kicsit” eltér a szokatlantól…-hogy melyik barátjára gondol azt nehéz volt eldönteni.
-Érdekes…akkor nekem semmilyet sem tudsz szerezni, kár…- nem bírta nézni a lány szomorú arcát…és ő normális is…de ha kipróbálja a varázsigéket szórakozásból…hatalmas baj történhet. Viszont ha kviddicsről szóló könyvet szerez…azt nem tudja kipróbálni, mert ahhoz olyan seprű kell…bájitalos meg egyszerűen életveszélyes lehet…
-Öhm… varázsigéset ugyan nem szerezhetek, és bájitalosat sem… de sportosat talán…
-Á… biztosan csak fociról szól… szeretsz focizni? Én nagyon…
-Nem igazán tudok focizni… nem volt sok alkalmam megtanulni… mert az év többi részét otthon töltöm…- otthon?! Most el kell mondania, hogy nem is itt van az év többi részében, hanem máshol…jaj ne! Ha ő eltűnik, akkor Durseyék azt mondják neki, hogy abba a Szent micsoda intézetbe jár!
-Otthon?
-Igen a Rox…- elharapta a mondatot, és most már pirosodott az arca… neki vége! Ha elárulja a Roxfort létezését, akkor az Azkabanba kerül…
-Rox…hová? Nem értettem a végét.
-Oda…ahol… először készítettek rokfort sajtot… oda szoktam menni az év többi részében.
-Hol is van az a hely? Nemrég olvastam…
-Hát…nagyon titokzatos helyen, ezért nem igazán lehet rátalálni…nem hiszem, hogy erről olvastál, mert…ezt nem tudja senki, mindenki azt hiszi, hogy máshonnan származik…
-Tisztára x- nek értettem a k- t.
- Biztos félrehallottad, mert én k- val mondtam…ki hallott már Roxfortról…
-Hát, ez igaz. Szóval milyen sportról is van szó?- Harry megnyugodott, hogy hagyták ezt a témát.
-A képzelet szerint ezt a sportot kviddicsnek hívják…és nagyon érdekes….
-A nevéből még az is kitelik, hogy seprűn játsszák.- mondta a lány, de ő viccnek szánta.
-Tényleg seprűn játsszák…és a fellegek között röpködnek- mesélte Harry vágyakozva és átélve.-…amikor az ember felrepül, hirtelen mindent elfelejt… és csak a lány szélre koncentrál, a friss levegőre…
-Hű… te aztán tényleg átéled ezeket az érzéseket amiket a könyvekben leírhatnak…
-Kölcsön adjam a könyvet? Akkor megtudod mi i az a kviddics.
-Rendben, köszi. Tényleg…a szüleid nem bánják, hogy alig vagy itt, és hogy a pázsiton álldogálunk? Mert az anyukád folyton az ablakból les minket, mintha azt hinné nem vesszük észre…
-Dursleyék?! Előbb tartanának bulit a szomszédságnak, minthogy engem hiányoljanak… addig boldogok míg nem vagyok itt, és én is. Az ember folyton csak unatkozik…egyébként Dursleyék nem a szüleim, csak a rokonaim… az Egyetlen rokonaim…- itt fájdalmas képet vágott, mert eszébe jutott valami, amit nem akart, amit elakart felejteni, amit jó lett volna ha soha nem kell megtudnia…- az Egyetlen… - és meredten bambult ki a fejéből. Ha viszont soha nem tudja meg, akkor megint az kerítené az őrületbe…talán jól van ez így? Ez hol igazságos? Hol igazságos, hogy egyetlen emberen múlik az egész?!
-Mi van az egyetlen rokonaiddal?- zökkentette ki gondolataiból a szomszédja, már megint.
-Semmi…csak nem nagyon szívleljük egymást…ők nem szeretik ezeket a „képzeletbeli” dolgokat…félnek tőle.
-Kár…ezek szerint semmi ilyenről nem eshet szó nálatok?- Még csak az kéne, hogy a Dursley család, Harry Pottertől érdeklődjön, hogy mi van Voldemorttal?!
-Hát nem, ezt eltaláltad, mert ha megtörténik, akkor… azt ezerszer megbánja az ember…
-Tényleg ők az egetlen rokonaid?
-Aha… a szüleim autóbalesetben haltak meg…- ezt gyorsan tudta hazudni, hisz évekig ezt sulykolták belé.- a keresztapám meg magához vett volna, de bizonyos körülmények között nem tehette… aztán valaki miatt kiesett egy ablakon…- igen, Bellatrix Lestrange miatt, akinek örök bosszút esküdött, és be is tartja… de már megint Siriuson gondolkodik…mennyire szívesen töltötte volna vele azt a két nyarat ha teheti…
-Részvétem.- mondta szomorúan a lány. –Megtanítsalak focizni?- kérdezte kicsit vidorabban, hogy jobb kedvre derítse a fiút.- Épp itt a labdám, mert gyakoroltam. A hallgatást igennek veszem.
-Nézd…én láttam már néhány meccset, és a szabályokat is ismerem, de…- ebben a percben fordult vissza, és képen találta a labda, aminek hatására hanyatt esett.- …béna vagyok ehhez a sporthoz.
-Jaj! Úgy sajnálom! Azt hittem figyelsz….
-A híres Harry Potterrel egy, a Sötét Nagyúrnál is ravaszabb focilabda végzett. A gyengélkedőre szállították, mert már megint baleset érte, Draco Malfoy nem kis örömére.
-Ki…a…a…a…- a lány szóhoz sem jutott.- te…te…te vagy Harry Potter?- hüledezett, és kissé megijedt.
-Igen…miért?- kérdezte gyanakodva Harry.
-Az…a híres Harry Potter?
-Nézd… a hírest csak viccből mondtam… és tudtommal nem vagyok többen…jaj…szóval belőlem csak egy van…
-De hogy mondtad!- szólt a lány, de nem kiabált, csak ugyanolyan hangnemben beszélt.- Itt az utcában mindenki tudja, hogy te olyan elvetemült bűnöző vagy, hogy a nagynénéd- éknek javító intézettbe kellett adniuk.
-Nem mondod?- kérdezte kicsit sem meglepődve Harry.- Véletlenül nem a Szent Brútusz Szigorított Javítóintézetbe?
-De, szóval te is tudod, hogy odajársz!- Harry felvonta a szemöldökét.- Szóval.. nem úgy értem, csak nem ezt mondtad.
-Igen, én azt mondtam, hogy egy titkos helyre megyek, de azt valóban nem mondtam, hogy a rokonaim azt hiszik, hogy nem is odajárok. Persze éjjelenként nincs is jobb dolgom, mint a sikátorokat járni, és macskákat kínozni, akik ha meglátnak, max röhögő görcsben törnek ki.
-Gondoltam, hogy nem vagy annyira elvetemült… hisz szóba áltál velem…és normális vagy.- hogy lehet normális, pont a híres neves Harry Potter?! Hát ő, minden csak nem normális. Bár az lehetne…csak egyetlen napra…- Kik azok a Sötét Nagyúr, meg Draco Malfoy?
-Hát a Sötét Nagyúr…egy metafora…szóval az éjszakának felel meg, vagyis, hogy nem élem meg…mármint az éjjelt…és Draco Malfoy, az egyik „kedves, jóindulatú és barátságos” iskolatársam. Mindig harcolunk, de csak viccből.
-Fázol? Libabőrös lettél.
-Egy kicsit, mikor a fű hideg részére estem… ha már itt tartunk, téged hogy hívnak?
-Elnézést, én mindig csak csacsogok és csacsogok, és már olyan dolgokat is kérdeztem, amiket nem lett volna szabad az első beszélgetés alkalmával…
-A videó játékosra gondolsz?- kérdezte álszenten Harry.
-Nem… szinte mindenre. Lara Elizabeth Megan vagyok.- a fiú döbbent arcát látva, hozzátett.- A barátaim csak Liananak hívnak.
-Rendben…és velem mi van?
-Hát…határeset vagy…csak vicceltem! Persze, hogy szólíthatsz Liananak. -Liana!- szólt át az udvaron az édesanyja.- Gyere! Már csak ki kell törölni a szekrényekből a port, utána kiporszívózni, és kipakolhatsz!
-Egy per és ott leszek!- válaszolta a lány, majd újra normál hangon beszélt.- Ez van…- ekkor egy hófehér bagoly ereszkedett alá a levegőből, és egyenesen Harry felé, aki a bagoly láttán, még az előbbinél is jobban elvörösödött. A szíve mélyén reménykedett, hogy Hedvig nem veszi észre, de tudta, a bagoly kiválló postás, és bárhol megtalálja, akárhol is legyen. A bagoly célba ért. 4 levelet is hozott, s mögötte egy másik bagoly egy újsággal igyekezett odaérni, de szegényke elég kicsi volt, és a szél ide- oda röptette.- A te baglyod?
-Igen ,ő Hedvig.
-És leveleket szállít, mint ős régen a galambok?
-Igen, csak ő igazi barát.
-Szeretem a baglyokat.- szólt, és megsimogatta a bagoly fejét, de gyöngéden, s úgy nézett ki, hogy Hedvignek még tetszik is a dolog.- Sajnos mennem kell, de apáék este szeretnék meghívni egy vacsorára a rokonaidat…ugye, te is eljössz?
-Megpróbálok, de nem biztos…ha Dursleyéken múlik…
-Akkor várlak… titeket… anyáék majd átjönnek, és személyesen meghívják őket… akkor kölcsön kaphatom a könyvet?
-Persze! Ja… ebből nem igazán sokat tudnál meg a sportról…inkább felmegyek a másikért .
-Remek! Kíváncsi vagyok, hogy milyen könyveid vannak még…
-Nem célszerű bemenni az oroszlán barlangjába… a rokonaim, hát…nem igazán kedvelik a hívatlan vendégeket, aki ráadásul hozzám jönne fel, hogy megmutassak valamit, és nem pedig hozzájuk…
-Én nem félek. Imádom a kalandokat, és a veszélyt…te félsz?- Harry ledöbbent. Annyi kalandja után… valaki azt feltételezi, hogy ő fél Dursleyéktől? Csak épp nem célszerű kidobatnia magát a házból ami védelmet nyújt neki.
-Liana!
-Na jó, most már tényleg mennem kell…néhány porcica kilakoltatásra vágyik…a könyvet majd este kérem el inkább, nem baj? Szia!
-Szia! Hu…- és megkönnyebbülve esett hanyatt a fűre… ez utóbbi nem állt szándékában…csak megbotlott mikor hátralépett…de ha már ott van a fűben, akkor minek keljen fel?