-Szerintem semmi különös, elvégre, ha más pályát választunk, akkor sem leszünk távol egymástól. Ti főleg nem. –mosolygott Harryékre Ron.

-Kíváncsi vagyok, milyen óráink lesznek ma. –azzal mindhárman böngészni kezdték órarendjüket.

-A mai nap nem is rossz. Legendás lények gondozása, jóslástan –ezek szerint lesz egy szabad óránk, ha leadjuk. Utána meg bájitaltan (Már akinek – vigyorgott közbe Ron és Neville) , tudtam, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Mágiatörténet és utána kifújva. De mi az a SVKREK?

-Gondolom sötét varázslatok kivédése ravasz előkészítő. –tudálékoskodott Hermione.

-Tényleg. De az még plusz két óra mára. Nem baj, a többihez képest elég tűrhető. Nézzétek a szerdát. Első bájitaltan (Ron és Neville megint csak mosolyogtak egyet), dupla mágiatörténet, dupla sötét varázslatok kivédése és… ha jól veszem ki a rövidítést, dupla bájitaltan kurzus. Fantasztikus egy nap lesz. Mérgelődött Harry.

-Igen, de a kurzusok csak jövő héten kezdődnek. –kotyogta közbe Hermione.

-Hál Isten! –lélegezhettek fel a fiúk.

-Hermione, te milyen előkészítőre fogsz járni? –érdeklődött az újonnan érkező Neville.

-Hát, bájitalra mindenképpen. –a lány ügyet sem vetett Ron grimaszára, aki úgy tett, mintha a hányinger kerülgetné. –A sötét varázslatok is biztos, de mivel leadtam tavaly év végén a számmisztikát, így bejárhatok átváltoztatásra is.

-Nagyon helyes. Akkor legalább mindenhol együtt leszünk, ugyanis én is ezekre jelentkezek.

Azzal Harry megpuszilta a lányt.

-És te, Ron? –kérdezte a kíváncsi Neville, aki láthatóan valamiféle útbaigazítást remélt a többiektől.

-Sötét varázslatok, és átváltoztatás.

-Nocsak, ilyen jól sikerült az átváltoztatás RBF? –kérdezte Hermione.

-Igen, de az csak véletlen volt. Nem tudom, hogy csináltam, de véletlenül pont azt csináltam amit kellett.

-Hogy-hogy véletlenül? –kérdezték a többiek.

-Onnan tudom, hogy szerencsém volt, hogy eddig soha semmi nem jött össze, amit transzformálni kellett volna.

Ezen mindannyian kacagtak egy jót, csak Hermione volt egy kicsit mérges a fiúra.

-Na és te, Neville? –tette fel az első kérdést Ron, ami az eszébe jutott.

-Legendás lények gondozása és gyógynövénytan. Ezekben vagyok a legjobb, úgy döntöttem, ezt próbálom majd kamatoztatni. Elvégre, egy varázslény tenyésztő vagy patikárius is izgalmas dolgokat tapasztalhat. Idén végre megszabadulok Pitontól, akárcsak te, Ron.

Negyedórás beszélgetés után visszaballagtak a Griffendél toronyba a szükséges tankönyvekért, de útközben Neville még mindig a tanulásról kérdezősködött.

-És ti mit javasoltok? Szerintetek hogy érdemes tanulni?

-Szerintem elég húzós év lesz, csak annyit mondhatok, maradj lendületben!

-Ezt hogy érted Hermione, -kérdezte Harry, akinek szintén felkeltette a kiváncsíságát a lány kijelentése.

-Elég pörgős évünk lesz, a legjobb szerintem, ha felveszel egy ritmust, és nem zökkensz ki belőle. Úgy talán elviselhetőbb lesz. –mondta a lány, miközben beléptek a portrélyukon.

Harry, még nem is sejtette, a lánynak mennyire igaza lesz. Ezt csak az első hét végén látta be, mikor hullafáradtan ültek a klubhelyiségben és az esőfüggönyön bámultak kifelé. Kezdeti rosszkedvűket a rossz idő csak tetézte, de akkor még nem láttak túl az esőfüggönyön –vagyis nem sejthették, hogy a tanév sok jó dolgot is tartogat majd.

6. fejezet: Kezdettől a kviddicsig

Harry, mint minden hatodéves diák, a saját kárán tapasztalta meg a rá váró nehézségeket. A heti plusz oklumencia órát továbbra is Pitonnal kellett elszenvednie, a denevértermészetű tanár azonban jelét sem mutatta bármilyen változásnak jómodor területén. Az első hét csupán ízelítő volt abból, ami előttük állt. Nehezen akarták tudomásul venni, hogy ennél rosszabb hetük is lesz, sőt, nagy valószínűséggel az összes az lesz. A hétvégét a rossz idő miatt a toronyban töltötték és a tanulástól kifulladva sírták vissza korábbi önfeledt életüket. Ront szemmel láthatóan idegesítette, hogy ennyire leterhelik, és mint prefektus, hangzatos beszédeket tartott a klubhelyiségben.

-Ez nem oktatás! –emlékezett vissza Harry barátja egyik kampányoló beszédére.

-Valamilyen módon egyensúlyozni kellene a diákok szabadidejét és a tanulást, elvégre a szabadidő nem csak tanulásra van. Tudjátok, ha az oktatási rendszerbe nagyobb beleszólásom lenne, sokkal diák-centrikusabb tantervet dolgoznék ki.

-Tisztára olyan lettél, mint Percy, tudsz róla? –kérdezte Hermione.

-Nem akarok olyan lenni, csak örülnék, ha már az első héten nem kapnék idegösszeroppanást a tanulástól.

-Hát, igen, szó ami szó, a tanárok rendesen bekeményítettek. De hogy őszinte legyek, szerintem te csak azt akarod elérni, hogy többet lazsálhass. –hangzott Hermione tömör válasza.

-Hermione, te nem ismersz eléggé engem, és most csalódtam benned.

-És mért?

-Mert én is diák vagyok. Mégis mi más lenne a célom, mint minél többet lazsálni, elárulnád???

Ez a kijelentés jókedvre derítette az egész társaságot, még Nevillék is hangosan nevettek, és félbehagyták a vérremenő sakkpartit.

Ron beszédeit senki nem vette igazán komolyan, tudták, hogy semmi esélyük arra, hogy könnyítsenek a tanmeneten, de amint mondani szokták: a remény hal meg utoljára.

-Na és mit szóltok az új sötét varázslatok tanárhoz? –kérdezte Dean.

-Álmomban sem hittem volna, hogy Tonks lesz az. Amikor belépett a terembe hupikék frizurával, majd leestem a székről. –tette meg Ron a kijelentését.

-Tény, hogy túlbuzgó, és emiatt egy picit ügyetlen, de nyílván remekül érti a dolgát, ha auror.

-Én azt hallottam, McGalagonnyal ketten csinálják majd az előkészítőt. Állítólag, Tonks, mint Metamorfmágus, az animágiát akarja majd bemutatni, és ha akad jelentkező, akkor megtanítani. –osztotta meg társaival Harry az információkat.

-Ez logikus lenne, hiszen Tonks ebben tényleg ügyes és legalább levenné a terhet McGalagony válláról. Szerintem érdemes lenne kipróbálni, nem gondoljátok? –Hermionet láthatóan tűzbe hozta a hír.

-Én lemondok róla. Igazság szerint engem az animágia nem vonz annyira, meg nem akarom félállatként leélni az életem, ha elrontom.

-Ron, mostanában azt vettem észre, hogy eléggé külön utakon jársz…  De attól mi még megpróbáljuk? –kérdezte kócos fekete hajtincsei közül fürkészve a lány arcát Harry.

-Mivel szükségünk lehet rá, azt mondom rendben.

-És mik akartok lenni? Turbékoló gerlepár? –vigyorodott el az égővörös hajú fiú.

Ezen is nevettek egy jót, majd nyugovóra tértek, hogy másnap újra öt napos háborúba kezdjenek a tankönyvekkel.

Harrynek esélye sem volt ara, hogy követni tudja a pörgő eseményeket. Mire észbekapott, már jócskán benne jártak az Októberben, ami számára a kviddicsszezon kezdetét és újabb heti három zsúfolt délutánt jelentette. Hermione és szerelme volt az egyetlen biztos pont számára. A lány kitartóan támogatta, amiben csak tudta a fiút, és ennek Harry roppant hálás volt. Észre sem vették, hogy repül az idő, hiszen a rengeteg óra nem adott túl sok lehetőséget a csendes szemlélődésre. Az animágiát még szóba sem hozták, Tonks csak Karácsony után akart rátérni az elméletre, és csakis arra. Mint kiderült, varázsolni csak tavasszal fognak, ugyanis a tanárrá előléptetett auror nem akart kockáztatni. Egyelőre be kellett érniük állat-transzformálással.  Az Ősz hirtelen röppent tova, mert a szeles November tovakergette és köszöntötte a telet. A diákok, hogy fellélegezhessenek, a karácsonyi szünet közeledtéért imádkoztak. De addig még sok minden hátravolt, beleértve az első kviddicsmeccset is, amit a Griffendél és a Mardekár játszott November első hétvégéjén. Harry, rengeteg teendője mellett elszántan készült a meccsre, és ez sajnos azt jelentette, hogy Hermionera kevesebb figyelmet tudott csak szentelni. A lányon látszott, hogy nem kimondottan örül annak, hogy hanyagolják, de Harry tudomására hozta, hogy igenis megérti a fiú terveit.

-Tudom, hogy Malfoy miatt csinálod.

-Miből gondolod?

-Jajj, Harry, néha olyan butus vagy. Ha nem vetted volna észre, gyakorlatilag ahányszor csak meglátjátok egymást, pálcát rántotok.

-Nem különösebben kedvel, mióta az apja börtönben van.

-De ez nem megoldás, neked is jobb lenne, ha nem kéne a visszavágáson agyalnod.

Avval megpuszilta a fiút és folytatta monológját.

-Ha nem csak a kviddiccsel és Malfoy megszégyenítésével foglalkoznál, jobban állna a szénád. –tény, hogy Harry nem állt valami fényesen bájitaltanból, amit Piton az első adandó alkalommal szóvá is tett. („Egyesek úgy tűnik, nem becsülik eléggé a helyüket. Elvárom mindenkitől, hogy a maximumot nyújtsa a tanfolyamon. De ha valakitől csak ennyi telik, kérem jelezze és máris könnyes búcsút veszünk egymástól”)

-Nem is tudom, mi lenne velem, ha te nem segítenél annyi mindenben –most a fiún volt a sor, hogy megcsókolja a lányt.

-De akkor sem engedek a huszonegyből. Malfoyt le fogom győzni, kerül, amibe kerül.

-Olyan makacs vagy, mint egy öszvér.

-Én már csak ilyen vagyok, de ha a kisasszonynak nem tetszik, tegyen ellene valamit. –mosolygott Harry a lányra.

-Sajnos, az még nekem is lehetetlen vállalkozás lenne.

Ezen mindketten mosolyogtak, majd elindultak a hálótermek felé. Harry menet közben még megragadta a lány csuklóját, magához fordította és megcsókolta.

-Jó éjszakát és szép álmokat. –köszönt el.

Az első meccsig már csak 4 nap volt hátra, de Harry úgy érezte, mintha csak egy lett volna. A következő napok olyan sebesen illantak el, hogy mire észhez tért, már a nagyteremben reggelizett és Hermione buzdításait hallgatta Ronnal.

-Egyetek már valamit, mert különben nem lesz erőtök. –hallották Hermione sokadik parancsát.

-Komolyan Harry, neked kötélidegeid vannak.

-Mért?

-Mert én már tíz perc után meguntam a jótanácsait.

-Hát igen, nem egy könnyű eset.

Harry nem sértésnek szánta a mondatot, de a lány nagyon a szívére vette.

-Kösz szépen. Te sem vagy könnyebb.

Azzal sértődötten elviharzott. Harrynek még esélye sem volt megmagyarázni, hogy nem úgy gondolta.

-Hát ezt elszúrtad. De sebaj, majd meccs után megbeszélitek. Most viszont mennünk kéne.

Harry még az öltöző felé is saját butaságát okolta, és átkozta magát, amiért ilyen tapintatlan volt. Jelenleg azonban félre kellett tennie problémáját, mert felhangzott Madam Hooch meccs kezdetét jelző hangja.

Harry a pályáról is a lelátót fürkészte, de a lány nem volt ott. Ellenben feltűnt neki, hogy Luna vidáman integet Ronnak, aki fülig pirul (habár vörös haja miatt ez a jelenség nem volt olyan szembetűnő).

Hiába, a meccs elkezdődött és Harry figyelmét ezentúl a cikesz kellett volna, hogy lekösse, de nem ment.

Csapattársai többször szóltak neki, hogy figyeljen oda a dolgára. Harry jobbnak látta eleget tenni a kéréésnek, mert bizony rosszul állt a Griffendél. A Mardekár 70-20-ra elhúzott, és ha Harry nem veszi észre a cikeszt, akkor bizony kikapnak. A meccs közben egyszer csak Ron kiáltását és őrült karcsapkodását látta meg.

-Harry! Malfoy! –ordította és Harry háta mögé mutatott. Harry hátrafordult, és a cikeszt hajkurászó szőke üstököt pillantotta meg. Egy pillanat alatt irányba lendült, és Malfoy nyomába eredt, de hátrányát csak nem sikerült ledolgoznia. Egy éles kanyarnál viszont sikerült belül kerülnie, így fej-fej mellett haladtak. Egyik kezükkel a cikesz után nyúltak, másikkal pedig egymást püfölték, ahogy csak tudták. Malfoy épp a cikeszért nyúlt, mikor Harry elkapta. Már épp azon volt, hogy felrántja a seprűt, de az nem engedelmeskedett. Hátranézett, hogy mi lehet a baj, és rájött, hogy a seprűk, hála a lábszárvédő túl hosszú madzagjának és a lábtámasznak, összeakadtak. Bár fékezni jelen esetben egyiküknek sem jutott eszébe.

-Malfoy! Rántsd fel, különben nekimegyünk valaminek.

-Nekem te ne parancsolgass. –természetesen esze ágába sem volt felrántani a seprűt, inkább landolni akart, de még mindig ugyanakkora sebességgel. A végeredmény az lett, hogy változatlan magasságban folytatták az útjukat, ami nem volt túl szerencsés döntés, mert mivel még mindig egymást püfölték, alig látták, hogy egyenesen az oszlopok felé tartanak. Mikor észrevették, mindketten gyorsan kitértek lefelé. A földbe csapódást nem kerülhették el, de úgy próbáltak irányítani, hogy a gyűrűk alatti homokba zuhanjanak.

-Malfoy, te idióta! –kiáltotta Harry, majd mindketten becsapódtak. Malfoy rögtön eszméletét vesztette, Harry azonban végigpattogott a földön és az oszlopnak csapódott.

-Nagyszerű! Még egy! Idén a harmadik. –megpróbált felállni, de lábai nem igazán bírták megtartani, így összecsuklott. Most érezte csak igazán a fejét hasaogató fájdalmat. A földön fekve azonban biztos volt benne, hogy nem Voldemort miatt fáj a feje. Ezt a nézetét a homlokán lecsorduló vércsík erősítette meg.

-Nagyszerű! Ezért még számolunk Malfoy!

És ezzel ő is elájult.