Harry Potter és egy mugli

2. rész
[A vacsora]


A fűben heverészve eszébe jutott, hogy levelei érkeztek. Nem akarta ott kibontani, hátha válaszolnia kell valamelyikre…de…mi van…ha az RBF- ekről jött hír? Nem bírta tovább. Elvett egyet a 4 levél közül. Megvizsgálta. Apró betűkkel volt írva, valószínűleg egyik legjobb barátja, Hermione Granger írta. Elgondolkodott, hogy érdemes- e kinyitnia, hisz amióta nincs mellette Ron, folyton arról faggatta, amiről ő még mindig nem akart beszélni, vagyis Siriusról. Végül arra a döntésre jutott, hogy ezt jobb lesz később kibontani, s ezért letette. Volt még 3 esélye. Megint választott egyet. Ránézett, s rögtön felismerte másik legjobb barátja, Ron Weasley írását. Ron folyton kérdezgette, és mondta, hogy ezúttal ők sem tudnak semmit, nem találkozott Hermionéval…még nem tudják elhozni…, ezt is félre tette, mert valószínűleg megint ugyanezeket írja neki. A maradék két levél közül megint elvett egyet. Egy ismeretlen írás… de az elején ez állt: „A híres Harry Potternek, aki ismét megmentette a világot!” Már megint egy rajongói levél, gondolta, s eldöntötte, hogy ez is belekerül az ötödik zsákba…
-Potter!!!- hangzott a szokásos kiabálás. Természetesen a bácsikájától származott. Harry ösztönösen a könyveibe rejtette a leveleket, majd vissza akarta küldeni gyorsan Hedviget, de elkésett, mert a bácsikája őrjöngve kirontott, és beráncigálta, közben kérdőre vonta:
-Mit keres az a sok hatalmas zsák a házamban?!
-Hát…csak levelek vannak benne…- ekkor beértek a házba, de még kintről is hallani lehetett, hogy mit beszélnek.
-Csak levelek?! Nem tűrök a házamban több levelet! Elegem van a beteges hajlamaidból!- és így tovább…míg végül Harrynek támadt egy ötlete, mert unta az egészet, és semmi kedve sem volt egész életében szobafogságban szenvedni.
-Tehát menjek fel a szobámba. Így is jó, éppen be akartam fejezni a levelet, és elakartam küldeni…a keresztapámnak.
-Szóval…megint neki írsz?- kérdezte, s hangja halkabb volt, szemében pedig a dühös félelem csillant meg.
-Csak a szokásos levelet kellett megírnom, hisz tudjátok…
-Rendben küldd el, de akkor sem tűrök meg több levelet, és ezeket meg égesd el!
-Hol?
-A hátsó udvaron, ahol a szalonnasütést tartjuk !- hiába hagyta ki, Harry tudta, hogy nélküle.
-És mivel gyújtsam meg? Gondolom, hogy ne…
- Meg ne próbáld kimondani, mert életed végéig be leszel zárva! Á, még csak az hiányzik, hogy kárt okozz a díjnyertes kertemben! Tűnés fel a szobádba, és a bagoly miatt még számolunk!- Harry felment, de akaratlanul is kitört belőle a nevetés, ha arra gondolt, hogy hogyan csalta el az egész Dursley családot múlt nyáron Tonks. Milyen mérgesek lehettek mikor kiderült, hogy az egész díj csak átverés, hisz nincs is ilyen verseny! Persze Harrynek ezt nem mondták el. Észrevehető volt, hogy Harryt most nem aggasztotta a Dursley családdal való veszekedések, sokkal inkább unta őket és nem volt kedve visszavágni. Egy ideig feküdt az ágyán a plafont bámulva, majd eszébe jutottak a levelek. Megnézte azt az egyet, hátha az a várva várt levél…és igen! Most bárki azt hinné, hogy nagyon boldog, de inkább ideges lett, hisz ezen múlik, hogy elindulhat- e az aurorrá válás pályáján. Enyhén remegő kézzel kibontotta.



Tisztelt Potter úr!

Örömmel értesítjük önt, hogy végre elkészültek a vizsgaeredmények. Úgy gondoltuk, hogy még emlékszik milyen tantárgyakra kellett koncentrálnia, ezért nem tüntettük fel különösebben. Ha valami kérdése lenne, akkor juttassa el a szokásos módon.

Eredmények:


Bájitaltan: kiváló

Mágiatörténet: megbukott

Bűbájtan: kiváló

Átváltoztatástan: várakozáson felüli

Jóslástan: várakozáson felüli

Asztronómia: várakozáson felüli

Legendás lények gondozása: kiváló

Gyógynövénytan: kiváló

Sötét varázslatok kivédése: kiváló



Gratulálunk a sikeres RBF- ekhez! A nyár folyamán ismét elküldjük majd a szokásos listát a tankönyvekről.


Tisztelettel:

Minerva McGalagony
igazgató helyettes


Harry akkorát sóhajtott mint még soha. 8 sikeres RBF! A bájitaltan jegyét, gondolta, hogy nem az ő képességeinek köszönheti, és ezért hálás is volt…na de, hogy kaphatott jóslástanból várakozáson felüli minősítést?! Ez…ez…borzalmas! Így nem tudja leadni, hacsak…nem csinálja azt mint Hermione. Igen. Leadja ő magától is. Ráadásul sikerült átváltoztatástanból is várakozáson felülit írnia. A bűbájtana meg egyszerűen kiváló! Tehát mégis csak elindulhat az aurorsághoz vezető úton! Látod Umbridge!- gondolta Harry, és végtelenül boldog volt. Még a csengőt se hallotta meg.
-A szomszédoknál fogunk vacsorázni.- jelentette be Vernon bácsi, s mikor Harry épp készülődött volna, hozzátette.- Téged nem hívtak meg.- kárörvendő vigyor terült szét az arcán.
-De…- kezdte Harry.
-Most beszéltem velük és a családot hívták meg. Te nem tartozol a családba. Téged csak mi nevelünk.
-Nem mintha bánnám, hogy nem tartozom a családba!- morogta vissza válaszként Harry.
-Bezárlak a szobába.
-Nem mintha nem tudnék megszökni.
-Ha megtudom, hogy kinyitottad az ajtót, azt nagyon megfogod bánni.
-Mint mindig.- ezzel a bácsi bezárta az ajtót. Aztán elszomorodott. Életében először, valaki önmagáért hívja meg, és akkor sem mehet el. Ez hol igazságos?!- de hiába gondolkodott ilyeneken, ezektől nem lett jobb. A kisbagoly végre célba ért. Persze Puli volt az, Ron baglya, akit Ron még Siriustól kapott. A kicsi bagoly egy újságot cipelt. Mikor Harry elvette tőle, az a szokásos módon reagált. Örömmel röpdösött a szobában összevissza, s Hedvig szokás szerint ki volt akadva ifjú kollégája viselkedésén. Harry kinyitotta az újságot. A Reggeli Próféta volt az, csak kicsit késve érkezet meg, mert mindjárt a következő napinak kéne érkeznie. Ő már nem járatta magának, mert annyi mindent írnak csak róla, hogy megunta, mert szinte az egész újság róla szólt. Most is áttanulmányozta, de valami furcsát vett észre… az egész újság csakis róla szólt! Hogy tudnak ennyi mindent írni? És… végig lapozta…”Harry Potter imádók klubja”…”Védelmezzük Harry Pottert”… „Harry Potter egy napja”…”Harry Potter vizsgái”…najó! Itt már nem bírta tovább, és kinyitotta. Hatalmas meglepetés érte, mert ott volt az összes vizsgaeredménye…de nem csak az RBF, hanem elsős kora óta. Az RBF meg azért érdekes, mert az újságírók előbb tudták meg mint ő maga. Tovább lapozott…”Harry Potter megtudja az igazságot”…”Hogyan lett árva a kis túlélő?”…és így tovább.
-Hát ez már tényleg nevetséges! Most mondd meg Hedvig!- szólt a bagolynak, aki még mindig lekicsinylő szemekkel nézte az aprócska postást. Majd kinyitotta a Harry Potter egy napja című rovatnál…percnyi pontossággal leírták, hogy mit csinált tegnap.
„Egész éjjel nem aludt. Majd hajnali 1:21- kor sikerült elaludnia. Alvás közben folyton beszélt, és kiabált, a rángatózásról már nem is beszélve. Egy hatalmas kiáltás közepette (Sirius!!!), reggel 7:01- kor felriadt. Teljesen leizzadt, és verejtékezett, szája kiszáradt, és egy rokona belépett a szobájába, csakhogy megmondja, hogy maradjon már csendben, mert amióta visszajött, ők nem tudnak aludni, s ezzel kiment. Harry Potter hanyatt dőlt az ágyon, és egészen 17:00- ig egyetlen életjelet sem mutatott, mert olyan volt mintha megdermesztették volna. 17:01-kor berepült egy hóbagoly a szoba ablakán. Felkelt és üdvözölte, utána megetette, s visszadőlt ugyanabba a pózba. A bagoly nem hagyta magát, és rá szállt a hasára, majd lábát nyújtotta, hogy vegye el tőle a leveleket. A kis hős elvette, majd meg se nézve egyiket se, becélozta az asztalt és odadobta. A levelek sikeresen landoltak rajta. 18:00- kor kiment megfürdeni, és fogat mosni. 18:22- kor visszajött, és lefeküdt. Fogott egy könyvet és elkezdte olvasni, de az csakhamar a szobaközepén landolt. 19:00- kor elaludt a plafonra meredéstől, és ismét kezdődött az egész álom elölről. Ebből is felriadt, és most is kiáltott (NE!!!), már nem feküdt vissza, hanem felült, behunyta szemét, és a villám alakú sebhelyét dörzsölgette. Nem bírt, vagy nem akart visszaaludni, és leült a leveleket elolvasni az asztalhoz. Gyorsan válaszolt is rájuk, majd elindította baglyát Hedviget, és az ablakon át figyelte, hogyan repül és tűnik el az éjszakában. 20:00- kor még mindig az ablakon át meredt kifelé, mintha választ vagy valamit várna. 20:02- kor visszament az ágyához, és ledőlt hátha el tud aludni. És most először a héten, tényleg sikerült nyugodtan elaludnia, de csak hajnali 06:45- kor. Reménykedjünk, hogy jobban lesz, és végre 1 hét után újra eszik!”
-Hát…komolyan mondom, ez félelmetes! Honnan tudják mit csinálok, és minek?! Kit érdekel, hogy én mikor alszom, és mikor bambulok az éjszakába? Tényleg unalmas vagyok, de hogy ennyire érdekeljen bárkit is…az unalom… Mit képzelnek ezek? – Harry leült, és elkezdett körmölni, mert felháborítónak tartotta az egész felhajtást, főleg, hogy Voldemort, így tudja minden lépését, és ha a holnapi szám megjelenik… akkor Lianaról is tudni fog! Leírta, hogy mit gondol, és hogy hagyják abba amit csinálnak. Gyorsan elküldte a szerkesztőségnek Hedviggel, majd Ron és Hermione leveléhez tért át. Közben a vacsorán a Dursley család jól érezte magát, mert kultúrált, és NORMÁLIS emberek között voltak. Mikor a vacsorát befejezték, a felnőttek elvonultak, a 2 gyereket magukra hagyva. Dudley valamiért illedelmesen és kedvesen viselkedett a lánnyal, sőt azt is mondhatjuk, hogy egy igazi úr ként viselkedett.
-Meg mondanád hol van az illemhely?- kérdezte a lánytól.
-Persze.- eldöntötte, hogy a lehető legmesszebbre küldi a fiút.- A legfelső emeleten, ha jobbra fordulsz ott a harmadik ajtó, és ne téveszd össze a gardróbbal. Sajnos nekünk csak WC- nk van.
-Köszönöm.- ezzel elvonult, s a lány csak ere várt. Észrevétlenül kirohant a bejárati ajtón keresztül, egyenesen át a szomszéd kertbe.
-Harry?- hangzott valahonnan egy kérdés. Harry az ablakhoz sietett, és kinézett. Rögtön kiszúrt egy integető pontot, aki vidámnak látszott.- Csakhogy végre kinéztél. Miért nem jöttél vacsorázni?
-Nem mehettem.
-Miért?
-Nemt’om. Miért ülök itt bezárva a szobámban?
-Tőlem kérdezed? Na, jó…értem a célzást. Lejössz? Még a desszert hátra van, és azt felnőttek nélkül fogyaszthatjuk el, míg ők teáznak.
-Mennék, de elárulnád, hogy hogyan jussak ki?
-Hát…csinálj egy kötelet az ágyneműdből!- a fiú hátranézett, és megfigyelte a takaróját.
-Hiper szuper sebességgel landolnék, mert félúton elszakadna olyan ősrégi.
-Akkor… hozok egy létrát. Van tériszonyod?
-Eddig nem volt…- a lány elrohant egy létráért.- …de majd most lesz.- vissza is ért egy furcsán magas létrával.
-Hogy szereztél ekkorát?
-Ezt külön, az apukám kérésére csinálták, direkt ilyen nagyon nagy. Na, lemászol még ma?
-Aha…- jött a bizonytalan felelet. Végül sóhajtott egyet, majd elkezdett lemászni. Egyáltalán nem volt olyan élvezetes mint bármilyen seprűn vagy lényen repülni, mert hát magasban volt az igaz, de a létra folyton rángatózott. Végül földet ért.
-Siessünk, míg az unokatestvéred vissza nem ér az illemhelyről.- mondta nevetve.
-Ezt Dudley mondta?- kérdezte, de már ő is nevetett.
-Ő bizony! Nagyon udvarias!
-Milyen Dudleyról is beszélünk?- kérdezte Harry, aki még életében nem látta az unokatestvérét udvariasnak, kedvesnek, hacsak nem fizették meg érte.
-Hát a rokonodról.
-Biztos?
-Igen.- végre odaértek a házba. Beléptek csendesen, és helyet foglaltak a gyönyörűen és ízlésesen kidekorált konyhába. Ott leültek és elkezdtek beszélgetni, mert a 3. vendég még nem ért vissza. Mikor visszaért, megrökönyödve vette észre, hogy Harry ott ül, és csevegnek, ők ketten.
- Hát ez meg mit keres itt?- kérdezte végül.
-Meghívtam őt is. Uraim kérem foglaljanak helyet! Máris felszolgálom a desszertet.
-Segítek?- kérdezte Harry.
-Hát… ha megtennéd, akkor megköszönném.- Harry felállt, és segített behozni a kamrának nevezett hatalmas fagyasztóból a nagy tortát. –Köszönöm! Hát, remélem szeretik az epertortát tejcsoki bevonattal. – szólt és felvágta a tortát. Vágott egy- egy szeletet mind a hármuknak. Ekkor beindult a beszélgetés, s közben Dudley már nem tudta tartani a tempót a beszélgetésben, ennek következtében elaludt.
-Mennem kell.- jutott eszébe Harrynek.
-Akkor siessünk, mert a létrát is el kell cipelni onnan.- gyorsan és nesztelenül rohantak ki ismét az ajtón. Mikor a létrán felmászott Harry, visszament az ablakhoz.
-Ha felébred mit mondasz neki?- kérdezte.
-Azt, hogy csak álmodta, mert elaludt beszélgetés közben.
-Rendben. És mi lesz a tányérral?
-Elmosom. Örültem, hogy eljöttél a meghívásra, és annak még jobban, hogy nem a szokásos módon jöttél és mentél.
-Nem inkább szöktem és menekültem?
-Így is lehet mondani, de megyek, mert a sikeres menekülésnek katasztrófa lesz a vége.
-Szia, és kösz a meghívást!
-Szia! És Harry?
-Tessék?
-Holnap találkozunk!- ezzel elrohant a létrával, amit összelehetett csukni, egészen kicsire. Harry már látta is a jelenetet, amint Dudley váltig állítja, hogy ő Harry, igenis ott volt, és beszélgetett Lianaval, míg Liana azt fogja állítani, hogy Dudley elaludt, és biztosan álmodta, mert ha új vendég érkezett volna, akkor arról biztosan tudnának. Ezután rokonai biztosan megnézik, hogy alszik- e, és a végén bejelentik, hogy Dudlicsek csak álmodta az egészet. A végkifejletet nem akarta látni, viszont elakart menni fürdeni. Igen ám, csak az ajtó zárva volt. Úgy döntött inkább lefekszik aludni ő is.