Interjúk : Harry Potter velem változik - Interjú |
Harry Potter velem változik - Interjú
Brigi 2004.07.14. 16:51
Nem volt még tíz éves, mikor már azzal rágta az apu meg az anyu fülét, hogy színész akar lenni. De a szülei – akik angol szakmabeliek – nem engedték el a BBC Twist Olivér válogatására. Aztán mikor Copperfield Dávidot kereste a BBC, nagy nehezen beadták a derekukat. A tízéves Daniel öt szûrõn viharzott át, és megcsípte a címszerepet. Egy évre rá már Pierce Brosnannal játszott a Panamai szabóban, és 2000-ben felvette Harry Potter nevét. Honnan a fenébõl van az önbizalma ennek a kiskölyöknek, mikor minden kérdésre elpirul? Vagy ez is csak egy dörzsölt kamasz, akinek ugyan õszibarack-pofija van, de minden világsztárt leköröz abban, hogy kell levenni a lábukról az újságírókat? Egyedül a világsztár stimmel. Dan Radcliffe, a világ leghíresebb átlag tinédzsere Harry Potter marad negyedszer, ötödször, valószínûleg hatodszor és hetedszer is. Vagyis a következõ négy-öt évre be van táblázva, megélhetési gondjai pedig egyszer s mindenkorra megszûntek.
– Tedd a szívedre a kezedet. Nem unod még Harry Pottert?
– Dehogyis! Harry velem változik, filmrõl filmre fejlõdik, mint én. Ne felejtsd el, hogy az elõzõ részben még csak tizenkettõ volt, most meg már tizenhárom. Kamasz. A tinik összes visszafojtott dühével, magányával, gondjával, bajával. A harmadik részben derül ki, hogy mennyire hiányoznak a szülei, akiket rejtélyes körülmények között megöltek, és mennyire fáj neki, hogy mindig mindenkit elveszít, akit szeret. A negyedik részben pedig még ennél is nagyobb lelke lesz.
– Jól hallom, hogy mutálsz?
– Hááát.... már biztos, hogy nem csipogok úgy, mint a másodikban. Sõt, mondok még egy titkot: már borotválkozom is. A filmen csak egyszer látszott, hogy serked a bajuszom, de azt digitálisan lekaszálták.
(Most kuncog. De gyorsan a szája elé kapja a kezét.)
– Világsztárok ilyet nem csinálnak.
– Az lehet, de én nem vagyok világsztár. Legföljebb évente két napig, a premier körül, mikor elég rendesen van körülöttünk felhajtás. Amúgy tök normálisak vagyunk.
(Muszáj társai, Emma és Rupert háta mögé bújnia a többes számmal, pedig õ az igazi sztár.)
– És a visító kislányok a hotel bejáratánál?
– Attól még nem vagyok sztár, hogy én játszom Harry Pottert, legföljebb csak nekik. Szép is lenne, ha elhinném magamról és úgy járkálnék, mint egy jó nagy lufi!
– És ha leszólítanak az utcán?
– Akkor megállok. Még senki nem akarta leharapni a fejemet. És ha valaki kedvesen megszólít, miért ne válaszolnék?
– Sokan irigyelnek ám, hogy akkor beszélgetsz a Harry Potter-regények írónõjével, J.K. Rowlingsszal, amikor csak akarsz.
– Hát azért ez nem egészen így van. Nagyon elfoglalt, mert írja a hatodik és a hetedik folytatást, és csak néha jön el a forgatásra.
– Gondolom, olyankor kikérdezed.
– Nem, de nemcsak azért, mert tudom, hogy a regény megjelenéséig ipari titok, hanem azért sem, mert ha képben lennék, hogy folytatódik a sztori, nem tudnék koncentrálni arra, amit éppen forgatunk. Folyton az motoszkálna a fejemben, hogy mi lesz Harryvel, és megzavarodnék.
– Jártál már az írónõ házában?
– Nem, minket, gyerekeket nem szokott meghívni. De amikor meglátogat a forgatáson, nagyon aranyos. Mindig mondja, hogy mennyire elégedett velünk.
– Alfonso Cuaron, a harmadik rész rendezõje is nagyon megdicsért, de azt is hozzátette, hogy az igazi vénád nem is a színészet, hanem a rendezés.
– Az biztos, hogy a kamera elõtt jól érzem magam, de a kamera mögött még jobban. Rengeteget tanulok a rendezõktõl, Alfonsót is beleértve.
– Aki azzal nyitott, hogy íratott veled egy dolgozatot Harry Potterrõl.
– Hát ez elég szokatlan húzás volt, de csöppet se bántam. Ugyan semmi újat nem tudtam mondani Harry Potterrõl, viszont kénytelen voltam összeszedni a gondolataimat, és akkor jöttem rá, hogy mekkora káosz van a fejemben. Most már nincs.
– Mi a kedvenc filmed, hogy tudjuk, mire számithatunk majd, ha rendezõ leszel?
– Meg fogsz lepõdni: a Tizenkét dühös ember. Ha egy olyat sikerül rendeznem...! A vért meg a lövöldözést nem nagyon bírom, úgyhogy az már tuti, hogy az akció nem lesz az én mûfajom.
– Csak elõbb legyél túl az összes Harry Potteren, és derüljön ki, hogy villámgyorsan futsz százon, okosabb vagy, mint Einstein, és lesmárolod Leonardót a vászonról.
(Megint kuncog.)
–... én mondjuk inkább szaladok, mint futok, de azt is csak ha kergetnek. Viszont a bicepszem kicsit se reménytelen.
– Az hasznos a csajozásnál.
– Egyelõre még ott tartok, hogy Scarlett Johanssont senki nem veri, legfeljebb Cameron Diaz. Vagyis csak bilibe ér a kezem.
– Visszatérve Harryre, akinek legalább hat hónapot adsz az életedbõl minden évben...
– Maradjunk abban, hogy tizenegyet. A folytatások között van egy kis levegõnk, pár hónap.
– Hány részre írtad alá a szerzõdésedet?
– Egyelõre az ötödikig, de remélem, a hatodikkal meg a hetedikkel se lesz gond.
– Mi lesz, ha soha többé nem fogod tudni lemosni magadról Harry Pottert?
– Ha jól sikerül a sorozat és tetszik a nézõknek, miért lenne baj? Persze örülnék, ha nem ragadna rajtam örök életemben Harry Potter, de hogy sose fogom megbánni, az biztos.
– Maximum eleged lesz Hollywoodból.
– Akkor még mindig lehetek orvos vagy ügyvéd. Ne felejtsd el, pont akkor fogok érettségizni, amikor kifúj a sorozat. És lesz mibõl finanszírozni az egyetemet.
|